Igehely: 1Jn 4:7–12 Kulcsige: 1Jn 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”
Ünnepelünk, ma is csendes a világ. Sok az ének meg mosoly az arcunkon. Úgy érezzük, hogy szinte árad a szeretet.
A szeretet nagyságát az mutatja, hogy mi mindent képes odaadni. Isten szeretetének mértéke tulajdon Fia. Őt küldte el „gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért” (Ef 2:4), hogy emberré legyen, és bűneinkért meghaljon. Így lett Ő az egyetlen közvetítő, aki minket, embereket Istenhez vezethet. Minden ismeretet meghaladó ez a szeretet (Ef 4:19), határtalan, ám mégis valóságos. Az Úr Jézus keresztje ennek a végső bizonyítéka. Az újszövetségi szerzők minduntalan erre mutatnak rá.
Szeretteim – a megszólítás szinte jelzi az apostol idős korát. János majdnem az évszázad végéig élt, és az írott szó erejével is küzdött a hitért. Mert kint a pogány kultúra, bent pedig a tévtanítók próbálták elferdíteni azt az egészséges hitet, amelyet ő a Mestertől kapott. A különböző felfogások annak alapján ítélhetők meg, hogy milyen életvitel származik belőle – mondja János, és a testvéri szeretet fontosságát hangsúlyozza.
Szilágyi László
Szolgából fiú és örökös
Igehely: Gal 4:1–7 Kulcsige: Gal 4:7 „Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.”
Ebben az igeszakaszban Pál apostol világossá teszi: Isten azért küldte el a Fiát, hogy mind a kiskorúakat, mind pedig a szolgákat fiaivá fogadja, és így örököseivé tegye. A kiskorúak kifejezés Isten ószövetségi népére utal, a szolga kifejezés pedig a pogányokra. Habár Isten adta népének a törvényt, senki nem volt képes azt megtartani, így az csak az ítéletet mondta ki fölöttük. Azt tudnunk kell, hogy Isten törvénye minden embert elítél. Ha valaki ismeri a törvényt, de nem cselekszi, azt azért ítéli el, de ha valaki nem ismeri, azt azért ítéli el, mert nem a törvénynek megfelelően cselekedett.
Ahhoz, hogy a kiskorúból vagy a szolgából örökös legyen, Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmére van szüksége mindkettőnek. Mindenki a bűn rabszolgaságában él, amíg el nem fogadja Jézus Krisztust személyes Megváltójának. Azt, aki ezt megteszi, Isten elpecsételi Szentlelkével és fiává fogadja. A fiak pedig örökösök, akik bizonyosak lehetnek abban, hogy „Aki győz, örökségül nyer mindent” (Jel 21:7).
Szilágyi László
