Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”
Hajlamosak vagyunk elveszíteni türelmünket (ami a Lélek gyümölcse a szelídséggel együtt!), és „hitvédelem”, „mentő szeretet” címén ostoba, éretlen vitatkozásokba keveredni. Ha ellenkezéseket tapasztalunk az újjá nem született emberek részéről, és néha a gyülekezet tagjai között is, erőt vehet rajtunk a gorombaság, a taszítóan nyers „kiállás az igazság mellett”. Pedig az ige azt parancsolja, hogy „az Úr szolgája… legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes”! Szükséges, hogy törekedjünk tiszta szívből segítségül hívni az Urat (22.v.), és szorosan együtt munkálkodni azokkal, akik ezt ugyanígy gondolják és gyakorolják. Az Úr segítsége nélkül ugyanis csak ellenséget látunk a másik emberben, aki folyton akadékoskodik, kárt tesz. De ha engedelmeskedünk az Úr megalázkodásra késztető szavának, képesek vagyunk még nevelni is az ellenszegülőket. Úgy látjuk őket, amint valójában vannak: az ördög foglyaiként, akik az igazság ismeretétől távol képtelenek felocsúdni. Az ilyen, Krisztus szemével való látás megtart a szelídségben, a türelemben. Erre van szükségünk!
Kiss Lehel
Krisztus által teljesedik be
Igehely: Lk 4:16–21 Kulcsige: Lk 4:16–21 „Ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.”
Názáret zsinagógájában éppen az Ézsaiás-tekercset adták az Úr Jézus kezébe, mint ahogy nem volt véletlen az sem, hogy az Ézsaiás-tekercset kapta meg a szerecsen komornyik. Jézus tudta, életével pedig láthatóan és félreérthetetlenül be is bizonyította, hogy Mózes és valamennyi próféta Őróla szólt (Lk 24:27). Megkereste hát az igét, amely szolgálatának gyönyörű összefoglalását tartalmazta. Földi élete során sok embernek okozott olyan örömet, amit e világ minden kincsével és igyekezetével sem tud megadni. Igéje és Szentlelke által azóta is gyógyít, szabadít, hallatja az Atya szavát. Megváltottait is felhasználja, hogy a szükséges mértékben megértsük a kijelentés beszédét, és hogy segítséget nyerjünk a menny felé való haladásban. Lehet-e fontosabb célkitűzésünk, mint oda úgy megérkezni, hogy munkánk a próba tüzében ne égjen porrá (1Kor 3:12–15)? Lehet-e fontosabb célkitűzésünk, mint hogy mindent az Ő dicsőségére tegyünk?
Törekedjünk hát mind jobban megismerni, érteni, idézni és alkalmazni az igét, hogy egyre inkább hasonlítsunk Őrá, akiben beteljesedtek a próféciák!
Kiss Lehel
