2024. szeptember 29., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A teremtés előtti Bölcsesség

Igehely: Péld 8:12, 22-31; Igehely: Péld 8:23 „Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.”

Igeszakaszunkban a bölcsességről van szó. De mi lehet az igazi bölcsesség? Az a dolog, amire szükségem van ahhoz, hogy jó döntést hozzak, vagy talán egy fogalom, amivel soha nem fogok megbarátkozni? Bár szeretném, ha tanácstalanságomban néha rám találna... Így nagyon távolinak, szinte megfoghatatlannak tűnik a bölcsesség.

A Példabeszédek könyvének 8. részében azonban egészen más leírást kapunk róla. A bölcsesség kiált - tehát van hangja (1. és 6. v.), észreveszi az együgyűeket és az ostobákat (5.v.), tud szeretni (17.v.), örökséget adni (21.v.), játszadozni, gyönyörködni (30-31.v.). Ezek szerint ez csakis egy személy lehet, mert egyetlen tárgy vagy fogalom sem rendelkezik ilyen képességekkel. Kire illik tehát ez a leírás? A továbbiakban azt is megtudhatjuk róla, hogy a bölcsesség hatalom, hiszen általa uralkodnak a királyok (14-15. v.), minden teremtett dolog és élőlény előtt létezett (23-25. v.), valamint, aki megtalálja, magát az életet találja meg (35.v.).

Ez a leírás nem érvényes akárkire, hanem csakis egy isteni személyre. Úgy gondolom, és abban hiszek, hogy a bölcsesség megszemélyesítője maga az Úr Jézus Krisztus. Ne úgy közelítsük meg a Bölcsességet, ha barátkozni akarunk vele, mint Pilátus az igazságot (Jn 18:38)! Keressük őt hittel, kitartóan!

„Az örökké való Királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.” (1Tim 1:17, Károli ford.)

Boncidai János

Imaáhítat: 

Kérjünk Alkotónkat, hogy illeszkedjünk be az Ő teremtési rendjébe! – Jel 4:11

Bibliaóra: 

Új viselkedési minta – Lk 14:7-14 (Lk 14:11)

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség titka

Igehely: Jób 28:12-28; Kulcsige: Jób 28:28 „Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.”

A fenti igeszakasz végén egy félmondatból meg is tudhatjuk, hogy mi a bölcsesség titka: „az Úr félelme a bölcsesség” (28.v.). Ezt más igék is megerősítik: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9:10a, Zsolt 111:10a); „Őt [Jézus Krisztust] tette nekünk Isten bölcsességgé” (1Kor 1:30).

Az Úrnak félelme valójában tehát azt jelenti, hogy engedelmeskedek neki mindenben.

Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy az ige több versen keresztül (15-19) a bölcsesség értékét próbálja meghatározni. Ezek a kézzel fogható dolgok már közelebb állnak hozzánk: arany, ezüst, ékszerek, drágagyöngyök. Az ige viszont azt is kijelenti, hogy a bölcsességet ezekkel sem tudnánk megvenni, annyira megfizethetetlen, értékük pedig összehasonlíthatatlan - egyszerűen nem érnek fel a bölcsességgel. Legtöbben még a kezünkben sem fogtunk soha drágagyöngyöket, de ha történetesen birtokosaik lennénk is, még az is kevés lenne ahhoz, hogy bölcsességet szerezzünk.

A napokban olvastam Charles Stanley-ről, aki 51 éven keresztül volt ugyanannak a gyülekezetnek a lelkipásztora. Ez idő alatt 10 000 taggal szaporodott a gyülekezet. Charles Stanley a következő mottót tűzte ki maga elé: „Engedelmeskedj Istennek, és hagyd rá a következményeket!” Ő megtalálta a bölcsesség titkát abban, hogy engedelmeskedett Istennek, és megfizette az árát azáltal, hogy a keresésére szánta magát.

Boncidai János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)