2024. szeptember 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jákób megkönnyebbült, Izráel megelégedett

Igehely: 1Móz 45:16–28; Igehely: 1Móz 45:27 „Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke.”

Jákób elgondolását Isten gazdagon visszaigazolta. Hazatért gyermekei József és a fáraó közreműködésével rengeteg ajándékkal halmozták el. Visszakapta elveszettnek hitt fiát, és új helyen új élet lehetősége bontakozott ki előtte. Először hitetlenkedett, de a tények meggyőzték. Jákóbi szíve „megkönnyebbült”, izráeli lelkülete pedig teljes határozottsággal döntött az indulásról.

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:2).

Isten bennünket is sok-sok ajándékkal gazdagít, legfőképpen Fiával, Jézussal, akiben új életet és üdvösséget nyerhettünk. Az a kérdés, hogyan fogadjuk az Úr jóságát és szeretetét. Fanyalogva, hitetlenül vagy ujjongva, az örök élet reménységével, csodálva Istenünk gazdagságát és dicsőségét.

„Most már enyém a kegyelem s ez elég nekem, / Boldog vagyok Jézusban mindennap! / Ez az áldás bearanyozza az életem, / Boldog vagyok Jézusban mindennap!” (Hitünk énekei 373.)

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Hálaadás a gyógyulásért

Igehely: Zsolt 30:1–13; Kulcsige: Zsolt 30:3–4 „Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

Fiatalkoromban egy barátomnak segítettem szüretelni. A hegyről lefele jövet fékezni kellett a pótkocsikat. Egy rossz mozdulat után beestem a két pótkocsi közé, a vontatórúdra. Hanyatt fekve, tehetetlenül hánykolódtam, érezve, hogy nem sok választ el a leeséstől, a haláltól. A traktor valamiért lelassított, és én csodálatos módon megmenekültem. Hívővé válásom fontos mozzanata volt ez az epizód. E zsoltár olvasása közben újra átéltem a régi történetet, a szabadulás örömét.

Dávid olyan gyönyörűen és érthetően írja le a változást az életében: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (6.v.)! De nem elégszik meg ennyivel. Az egész zsoltárt átszövi az Isten felé irányuló hálás magasztalás.

Amíg normális mederben folyik az életünk, tesszük a dolgunkat, nem gondolunk arra, hogy valami baj történhet velünk. Olyan jó lenne, ha nemcsak veszedelem idején keresnénk az Urat, hanem a hétköznapokban mindig abban a szövetségben élnénk, amit Isten biztosít nekünk Jézus Krisztus vére által.

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)