2024. szeptember 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten szeretete Jákób iránt és nagysága Izráelen túl

Igehely: Mal 1:1–5; Kulcsige: Mal 1:5 „Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az Úr Izráel határán túl is!”

Isten nem változik soha. Ígéretét beteljesíti. Nagyon jól látszik, hogy az Ószövetség első könyvében leírtakra van utalás az utolsó könyvben is. Az Újszövetségben is van említés az ikerpárról: Róm 9:12–13.

Isten kiválasztotta Jákóbot (Ézsau helyett), akinek később az Izráel nevet adta, nem mintha megérdemelte volna, hanem mert terve volt vele, mert szerette. Az Úr megengedte, hogy Jákób örökölje az Ábrahámmal (Jákób és Ézsau nagyapjával) kötött szövetség ígéretét, s ősatyja legyen választott népének, akik közül és akik közé érkezett a Messiás. Csodálatos, ahogy Isten kinyilvánítja szeretetét egy személyen keresztül, ahogy kiválaszt egy nemzetet, ahogy megnyilvánul nagysága a történelem folyamán. Még csodálatosabb, ahogy le is van írva a Jn 3:16-ban Isten szeretete az egész világ iránt, minden bűnös iránt.

Tapasztaltad már Isten szeretetét egyéni, családi életedben? Rájöttél, hogy mennyire nagy ez a szeretet minden nemzet, hatalom, erő felett? Akkor légy hálás, és szolgáld méltóképpen!

Egyed Ernő

DÉLUTÁN | 

Szabadítására bizton számíthatunk

Igehely: Zsolt 77:1–15; Kulcsige: Zsolt 77:11–12 „Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.”

Földi életünk ideje alatt többször is kerülhetünk szorult helyzetbe, csüggedésbe, lelki szenvedésbe. Az a jó, hogyha szabadulni akarunk. Nagyon szép zsoltárszakasz áll előttünk, ahol Ászáf leírja helyzetét, de tudja, kihez folyamodjon, kihez kiáltson ilyen állapotban is.

Sokszor nem kerülhetjük el a lehangoló, szorult helyzeteket; de hogy hogyan éljük meg, hogy milyen mélyre engedjük hatni, vagy hogy hol, kinél keressük a megoldást, a szabadulást, az már tőlünk függ. Eljuthatunk gondolat szintjén odáig, hogy már csak kétségbeesett kérdések merülnek fel bennünk: miért, hogyan, valóban? Van, amikor már nem érezzük Isten közelségét sem. Még ilyen helyzetben is van megoldás. Nyitva tartani a szemünket, visszagondolni a múltbeli jó tapasztalatokra, csodákra. Ne adjuk fel, ne engedjük, hogy a rossz lehangoljon, elcsüggeszen, hanem bízzunk Szabadítónkban, Megváltónkban!

Biztasson bennünket egyik énekünk refrénje: „Mért csüggedsz el, én lelkem? Hisz’pajzsod Ő és támaszod! Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, hálával áldozol!”

Egyed Ernő

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)