2024. október 27., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Isten felsorolhatatlanul sok csodás tette

Igehely: Zsolt 40:5–14; Igehely: Zsolt 40:6 „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.”

A csodák Istent tükrözik, mert nála a lehetetlen is lehetséges, ő a Mindenható. Az alapige azt írja: „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.” A mai emberek nagy része már elfelejtette, milyen is az igazi boldogság: élő hittel az Istenbe kapaszkodni minden körülményben. A bizalmat nehezen építjük ki, főleg akkor, ha sok nehézségen át vezetett az utunk. A sikertelenségtől, frusztráltságtól, kudarcoktól könnyen bizalomvesztetté válunk még Isten irányában is. Pedig az Isten iránti elkötelezettség a boldog élet kulcsa, táptalaja a hitünknek, mert a hit és a bizalom kéz a kézben együtt jár, mondhatni jóbarátok. Ilyen talajban sarjadnak az igazi csodák.

A csoda egyik pontos definíciója a következő: Megmagyarázhatatlan jelenség, illetve rendkívüli, rejtélyes hatás, amely kitűnik a hétköznapi jelenségek, dolgok közül, ezért nagy figyelmet vonz. Kitűnik, nagy figyelmet kelt. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy Isten nyilvánvalóvá válik a tettei által. Ezek dicsőítik őt, ugyanakkor bizonyítják a létezését. Meg kell látnunk, hogy a csodák nem csupán a Bibliában olvasható misztikus történetek. Az Isten, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, akkor is és most is, nyilvánvalóvá teszi magát tettei által. A csodák időszaka ma is itt van, ebben az évben is. A hívő embernek is része lehet, és része van csodákban. Kicsikben és nagyokban egyaránt. Nem mind jól látható, de ha az ember tüzetesebben vizsgálatot tart az életében, az Isten kezének munkáját fedezheti fel minden kis apró részletben. A reformáció vasárnapján erre külön emlékezhetünk. Érdemes végiggondolni szokásainkat, hétköznapjainkat, amiket szoktunk tenni, és felfedezhetjük Isten munkásságát, cselekvéseit. Vegyük fel a hálás gondolkodásmódot, és lássuk meg életünk eseményeiben az Úr csodáit. Ha pedig észrevettük, ne hallgassunk, osszuk meg mással, a gyülekezettel, mert mindez az Isten országát építi a földön. Minden bizonyság az Isten létezését bizonyítja, az ő dicsőségére van. Járjunk nyitott szívvel, hogy be tudjuk fogadni, és meglássuk a Mindenható csodás tetteit a saját életünkben!

Bócsa Roland

Imaáhítat: 

Vizsgáljuk meg, hogy vallásos tevékenységeink Isten kegyelméből fakadnak-e! – 1Kor 15:10

Bibliaóra: 

Meghalt, és felvitték – Lk 16:19-31 (Jel 2:7)

DÉLUTÁN | 

Kétszeres áldás

Igehely: Jób 42:1–17; Kulcsige: Jób 42:10 „Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.”

Minden bizonnyal sokan mentünk már át nagy nehézségeken. Olyan eseményeken, amelyekre a mai napig nehezen, könnyes szemmel gondolunk vissza. Elképzelhető, hogy jelen pillanatban is valami súlyos próbában vagyunk.

Az ember hajlamos a keresztyénséget a gondtalan élettel azonosítani. Azonban maga Jézus is a következőket mondta: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33). Ez azt jelenti, hogy nem lesz az életünk felhőtlen attól, hogy keresztyének vagyunk, de azt is jelenti, hogy teljesen biztosak lehetünk abban, hogy felettünk ragyog Jézus. Legyőzte a világot, és még a nyomorúságban is gondoskodik rólunk. Jób élete nem túl kecsegtető még sokadik olvasásra sem, tulajdonképpen a szenvedéseinkben tudunk csak igazán azonosulni ezzel a bibliai történettel. Jób sok gyalázatot, szenvedést és gyászt tűrt el, mindezeknek meg kellett történnie, hogy bizonyítsa Istenbe vetett bizalmát, még a kárhoztatás közepette is.

Amikor hagyjuk, hogy Isten írja a történetünket, nem állhatunk meg annál, hogy Jób szenvedései a kiállt próba után elmúltak. Tudjuk jól, hogy alakul a folytatás: Isten sokszorosan kárpótolta szenvedő szolgáját. Mert ezt jelenti az, hogy Krisztus legyőzte a világot. Így szól „Bízzatok!” Akit az Úr szeret, azzal bármilyen nehézség történik, biztos lehet abban, hogy az Isten gondot visel majd róla, a kárpótlás nem marad el, sőt tulajdonképpen ezt kérhetjük is az Úrtól. Fontos azonban, hogy ez nem mindig olyan formában történik, ahogyan azt mi elképzeljük, de bizonyosan meglesz. Van, hogy ez a kárpótlás „csak” a mennyei hazában érvényesül. De mindenképp bekövetkezik, mert ilyen az Isten szeretete! „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska” (Jóel 2:25).

Bízzunk tehát feltétel nélkül az Istenben, akármilyen körülmény is vesz bennünket körül, hagyjuk, hogy Szelleme által kimunkálja bennünk a történet folytatását. Nem feledkezett el rólad, sőt, várja, hogy kárpótolhasson.

Bócsa Roland

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).