2024. november 30., szombat

DÉLELŐTT | 
Ne bölcselkedj, inkább légy bölcs!

Igehely: Préd 7:15–29; Kulcsige: Préd 7:16 „Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!”

Mindenből szeretjük az eredetit. A hamisítvány, hiába ugyanúgy néz ki, mégiscsak utánzat. Nem olyan a minősége, a tulajdonsága, szóval csak látszat, becsapás. A lelki életet is lehet utánozni, a bölcsességet is. Lehet nagy kijelentéseket tenni Istennel átélt tapasztalat nélkül. A munkahelyemen is vannak ilyen „mindenhez értő” emberek. Az ilyen embereket idővel kerüli a környezete. Az igazi bölcsesség, amely felülről való (Jak 3:17–18) nem ilyen!

Sokszor a bölcsességet megélt élettapasztalataim, rossz döntéseim következményei, elkerülhetetlen szenvedések próbái szülik bennem, amiket Isten nagy áldássá gyúr bennem, ha hagyom és engedem! Bölcs Salamont is ilyen tapasztalatok táplálták, amikor sorait olvassuk a Példabeszédek vagy a Prédikátor könyvében.

Kedves Olvasó! Csak a megélt tapasztalataid mértékéig oszd meg bölcsességedet, hogy beszéded életed tükre lehessen! Így nem válhatsz bölcselkedővé, hanem valóban bölccsé!

Szoktál hálával tekinteni egy-egy tanulságos életeseményedre, amiben érettebbé válhattál? Hogyan juthatunk hozzá a felülről való bölcsességhez? Ma imádkozzunk azért, hogy minden bölcsesség onnan felülről adassék számunkra, hogy azzal világítsunk e sötét világban!

Seres László

DÉLUTÁN | 

Védelem az ítéletben

Igehely: Ez 9:1–11; Kulcsige: Ez 9:4 „Ezt mondta neki az Úr: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.”

Az éremnek két oldala van. Isten jelleme is ilyen. Ott van a jósága, ezzel együtt a szigorúsága is. A kettő teljesen elválaszthatatlan egymástól. Írja is Pál a rómaiaknak, hogy ,,Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét” (Róm 11:22 Károli). Mi szeretünk Istenre, mint Atyánkra és segítőnkre tekinteni, aki minden gyarlóságunk és bűneink dacára is szeret bennünket, és mindig megbocsát. Ám merje valaki azt mondani, hogy az Úr a mi Bíránk, aki megtorolja a bűnt az életünkben, arcunk elborul és rosszallóan csóváljuk fejünket.

Pedig sok olyan példa van a Bibliában, itt, Ezékiel könyvében is, amikor Isten nem nézi el örökké az övéi életében a törvényszegést. Ez a történet ma azt üzeni nekem, hogy Isten gyűlöli a bűnt az életemben, és ha nem változtatok rajta, megtapasztalom az érem másik oldalát is. Mert Isten szeretet is, de megemésztő tűz is!

A gyolcsba öltözött férfi a héber ábécé utolsó betűjét, a tau-t rajzolta azoknak a homlokára, akiket Isten méltónak talált a megmenekülésre. A tau a legrégebbi kéziratokban az x-hez hasonló betű volt, amit a keresztyének később a keresztre utaló jelként értelmeztek. Gyönyörű utalás ez a Jézus váltságmunkájára! Éljünk vele!

Mi hogyan ismertük meg Isten jellemét? Tehetünk valamit az ellen, hogy minket ne ítéljen az Úr?

Seres László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 12 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.