2024. november 30., szombat

DÉLELŐTT | 
Ne bölcselkedj, inkább légy bölcs!

Igehely: Préd 7:15–29; Kulcsige: Préd 7:16 „Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!”

Mindenből szeretjük az eredetit. A hamisítvány, hiába ugyanúgy néz ki, mégiscsak utánzat. Nem olyan a minősége, a tulajdonsága, szóval csak látszat, becsapás. A lelki életet is lehet utánozni, a bölcsességet is. Lehet nagy kijelentéseket tenni Istennel átélt tapasztalat nélkül. A munkahelyemen is vannak ilyen „mindenhez értő” emberek. Az ilyen embereket idővel kerüli a környezete. Az igazi bölcsesség, amely felülről való (Jak 3:17–18) nem ilyen!

Sokszor a bölcsességet megélt élettapasztalataim, rossz döntéseim következményei, elkerülhetetlen szenvedések próbái szülik bennem, amiket Isten nagy áldássá gyúr bennem, ha hagyom és engedem! Bölcs Salamont is ilyen tapasztalatok táplálták, amikor sorait olvassuk a Példabeszédek vagy a Prédikátor könyvében.

Kedves Olvasó! Csak a megélt tapasztalataid mértékéig oszd meg bölcsességedet, hogy beszéded életed tükre lehessen! Így nem válhatsz bölcselkedővé, hanem valóban bölccsé!

Szoktál hálával tekinteni egy-egy tanulságos életeseményedre, amiben érettebbé válhattál? Hogyan juthatunk hozzá a felülről való bölcsességhez? Ma imádkozzunk azért, hogy minden bölcsesség onnan felülről adassék számunkra, hogy azzal világítsunk e sötét világban!

Seres László

DÉLUTÁN | 

Védelem az ítéletben

Igehely: Ez 9:1–11; Kulcsige: Ez 9:4 „Ezt mondta neki az Úr: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.”

Az éremnek két oldala van. Isten jelleme is ilyen. Ott van a jósága, ezzel együtt a szigorúsága is. A kettő teljesen elválaszthatatlan egymástól. Írja is Pál a rómaiaknak, hogy ,,Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét” (Róm 11:22 Károli). Mi szeretünk Istenre, mint Atyánkra és segítőnkre tekinteni, aki minden gyarlóságunk és bűneink dacára is szeret bennünket, és mindig megbocsát. Ám merje valaki azt mondani, hogy az Úr a mi Bíránk, aki megtorolja a bűnt az életünkben, arcunk elborul és rosszallóan csóváljuk fejünket.

Pedig sok olyan példa van a Bibliában, itt, Ezékiel könyvében is, amikor Isten nem nézi el örökké az övéi életében a törvényszegést. Ez a történet ma azt üzeni nekem, hogy Isten gyűlöli a bűnt az életemben, és ha nem változtatok rajta, megtapasztalom az érem másik oldalát is. Mert Isten szeretet is, de megemésztő tűz is!

A gyolcsba öltözött férfi a héber ábécé utolsó betűjét, a tau-t rajzolta azoknak a homlokára, akiket Isten méltónak talált a megmenekülésre. A tau a legrégebbi kéziratokban az x-hez hasonló betű volt, amit a keresztyének később a keresztre utaló jelként értelmeztek. Gyönyörű utalás ez a Jézus váltságmunkájára! Éljünk vele!

Mi hogyan ismertük meg Isten jellemét? Tehetünk valamit az ellen, hogy minket ne ítéljen az Úr?

Seres László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.