Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”
Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak. A másik probléma, hogy a bölcsek és a pásztorok nem találkozhattak egymással. „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott.” (Mt 2:16) Ezek szerint Jézus akkor már kb. 2 éves lehetett, amikor a bölcsek meglátogatták őt!
Még ennél is nagyobb tévedés és vétek, hogy az Úr Jézus születéséből milliárdos üzletet és óriási költekezést csinált az emberiség, háttérbe szorítva, hogy az Üdvözítő jelent meg benne az embereknek!
Mai csendességünkben vizsgáljuk meg életünket, hogy nekünk miről szól a karácsony? Vagy kiről?
Seres László
Bizalom az ítélet napjához
Igehely: 1Jn 4:13–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Sokakat elrémiszt, ha szóba kerül az utolsó ítélet. Talán azért, mert nem szeretnek az emberek azzal szembesülni, hogy életük egyszer mérlegre kerül. Ki és mi jogon tehet ilyet? Tudjuk, hogy Isten teremtett minket, neki ehhez joga is van.
Még az Úr megváltott gyermekeiként is sokszor félelemmel tekinthetünk arra a napra, hiszen mi tudjuk, hogy mennyi bűnünk van és mennyi mulasztásunk. Az Úr Jézus azt mondja, mi mégis bizalommal tekinthetünk az ítélet napjára. Hiszen Krisztusban mi megbékéltünk az Atyával, tehát nem egy haragvó Istennel fogunk szembenézni. Másrészt Isten és köztünk szeretetkapcsolat van, és Jézus nemcsak bírósági tárgyalásra vár minket, hanem egy nagy menyegzői vacsorára is, ígérete szerint. Nem elítélni szeretné az Övéit, hanem jutalomban részesíteni, új nevet adni, új testet, új feladatokat.
Nemhogy félnünk nem kell ettől a naptól, ez a nap lesz a legboldogabb, amiért érdemes kitartani, áldozatokat hozni és kockáztatni mindent. Merítsünk erőt az ígéretből: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2:9).
Adjunk választ magunknak! Milyen érzéssel gondolunk az utolsó ítéletre? Hogyan győzhetnénk meg másokat, hogy ne féljenek attól a naptól?
Seres László
Új hozzászólás