2024. november 14., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Isten szava: bátorítás

Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”

Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.

Olykor félelmetes utakat kell bejárnunk. A mélységben a kétségbeesés is erőt vehet rajtunk. Itt válik fontossá az élő kapcsolat Jézussal, a napi szinten olvasott ige: ha bennem él, ha ő ül az életem trónján, akkor bizalommal fordulhatok hozzá a próbákban, ő nem hagy magamra. Isten igéje bátorít, arra mutat, aki a világmindenség Ura, győztes Király, életem Megváltója. Isten igéjével szárnyra kelhetek, mint a sasok, és az Isten szemszögéből láthatom meg az életemet. Felülről nézve eltörpülhetnek az óriásnak látszó földi akadályok, megtapasztalhatom Jézus erőt adó szeretetét és oltalmát. Ezért mondja nekem és neked is Isten igéje: Ne félj!

Mikor imádkoztam utoljára hittel? Meghallottam-e Jézus bátorító szavát? Panaszénekkel vagy Istent magasztaló énekkel van tele a szívem és a szám?

Kiss János

DÉLUTÁN | 

Ezért késik a törvényszegők büntetése

Igehely: Mt 13:24–30, 36–43; Kulcsige: Mt 13:30 „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

A szoros közösség a Megváltóval az ige megértését eredményezi. Jézus az övéit bevezeti az isteni akarat titkaiba. Teljesen másképp látják a világ eseményeit ma is azok, akik az igét olvasva keresik a mennyei Atya vezetését.

Az üldözött, nélkülöző igazaknak sokszor nehéz a bűnösök boldogulását, érvényesülését látni. Lehet, hogy az olvasók között is van ma olyan, aki igazságtalanságnak véli, hogy a körülötte élő bűnösök jobban boldogulnak, mint ő.

Példázatunk a krisztusi látást nyitja meg előttünk, ahogy Isten látja az eseményeket. Az ige magva tökéletes, nem abban van a hiba. Az ige tiszta, igaz. Előfordult abban az időben, hogy az ellenség ilyen kárt okozott a vetésben. Ez csak akkor derült ki, ha a gabona szárba szökkent. Ekkor már nem lehetett kár nélkül gyomlálni. Együtt nőtt a gabona és a konkoly. Igaz és gonosz, Istent követő és Istent tagadó lélek is együtt él. Isten óv minket attól, hogy az ítéletet saját kezünkbe vegyük. A krisztusi lelkület hagy időt a bűnösnek is a megtérésre. Akit én elítélnék, olykor Jézus megmenti: így voltak a szüleim is, akik egy hitetlen élet végén a halálos ágyukon tértek meg Jézushoz.

Hála neki, hogy még kegyelmi idő van! Kinek a megtéréséért tudnánk ma imádkozni?

Kiss János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
15 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.