2024. március 10., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Az ige és a talaj

Igehely: Mt 13:1–9; Kulcsige: Mt 13:3 „Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni.”

Miután Jézus elmondja, hogy kik az ő rokonai, kimegy a házból, és leül a tenger partján. Beszédét nem a napi hírekkel kezdte, pedig lett volna elég ember, aki meghallgassa, mert nagy sokaság gyűlt össze körülötte. Fontosabbnak látta, hogy példázatokkal tanítsa őket. Azt akarta, hogy az evangélium megmaradjon a következő korszakoknak is. Ezt személyesen akarta hátra hagyni.

A magvetés példázatával kezdte a tanítást. Jézus kiment az emberek közé, hogy az egész sokaság hallja a beszédét. A magvetőnek is ki kellett mennie a földjére, hogy szétszórhassa a magot. Mi megszoktuk, hogy az Ige magvát az imaházainkban osztjuk meg az emberekkel. Ez sem rossz, de sokkal több eredménnyel jár, ha kimegyünk az emberek közé, megkeressük a vágyakozó szíveket, és ott beszélünk nekik Isten országáról, Jézus szeretetéről és golgotai áldozatáról.

Ha kimegyünk a falak közül, sokkal több lelket érhetünk el. Biztosan lesznek ezek között útszélhez hasonlók, akik nem tudják az Igét befogadni, és a madarak elviszik előlük.

Lesznek kevés magot befogadó, kőszívvel rendelkezők, akiknél nem tud a mag megfoganni, hamar kiégnek a tűző napon a meggyökerezett csírák. Olyanok is, akiknél kikel az Ige magva, de a körülöttük lévő tövisek megfojtják őket. Következnek azok, akiknek szíve jó talajként fogadja az Ige magvait, és jó termést hoznak, akár százszorosat. Keressük meg őket!

A magvetőknek kitartó imaéletre, sok-sok szeretetre és kitartó munkára van szükségük. Isten segít mindazoknak, akik vetik az Ige magvait.

„Szállnak évezredek, s az Isten egyre vet: Napfényes ég alatt, még hull az Igemag. Útfélre, kőre is, tövisvert földbe is, Hull, hull az Igemag.”

Veress Bálint

Imaáhítat: 

Kérjük Isten erejét a kerti munkákra és áldását különösen a lelkiekre! – Hós 10:12

Bibliaóra: 

Éljünk szentül! – Ézs 58:1-14 (Ézs 58:8)

DÉLUTÁN | 

A lelki kiskorúság tünetei és veszélyei

Igehely: Zsid 5:11–6:12; Kulcsige: Zsid 5:12 „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”

Jézus Krisztus az örök üdvösség szerzője lett szenvedése és engedelmessége által. Voltak tanítványai, akiket arra nevelt és rendelt, hogy az Ő gyülekezetében különböző tisztségeket töltsenek be. Ezeknek együtt kellett érezniük a tudatlanokkal és tévelygőkkel.

Nagyon felkészültnek kellett lenniük.

Krisztus örökkévaló főpap volt a Melkisédek rendje szerint (Zsid 5:6). Neki is szüksége volt arra, hogy könyörgésekkel és esedezésekkel, könnyek között járuljon az Atyához, aki feltámasztotta Őt a halálból. Bár Isten Fia volt, szenvedések árán tanulta meg az engedelmességet. Csak így lehetett eljutni oda, hogy tökéletességgel örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik neki engedelmeskednek.

Az engedetlenség ma is távol tart sokakat attól, hogy Krisztus gyülekezetében különböző tisztségeket töltsenek be. Mások azért nem lehetnek tanítók, mert nem erősödtek meg az Ige tanításában és megélésében. Még tejen élnek, nem bírják a kemény eledelt. Csak a nagykorúak lehetnek alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért minden nagykorúnak törekednie kell a tökéletességre. Az alap megvan, ez maga Jézus Krisztus. Akik a Szentlélek által megvilágosodtak, és mennyei ajándékban részesültek, azok gyümölcsöket teremnek, amely által felismerhetőek képességeik. Ők lehetnek alkalmasak a mások vezetésére.

Mit gondolunk mi a gyülekezeteink vezetőiről? Milyen igyekezettel végzik szolgálatukat? Mennyi hit és reménység van bennük? Imáinkban hordozhatjuk őket, hogy mindig erősen álljanak a hitben, legyenek szorgalmasak a rájuk bízott munka végzésében, és tartsanak ki a Jézus eljöveteléig.

„Ma van a munkanap! Mért pihennél most?” (Gedeoniták énekei 21.)

Veress Bálint

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).