Igehely: Mt 24:23–44; Kulcsige: Mt 24:44 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”
Egyre közelebb vagyunk ahhoz a naphoz, amikor az Úr Jézus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Amikor meglátják őt az ég felhőin, akkor majd siratja őt a föld minden nemzetsége (Jel 1:7). Részünkről, akik hiszünk benne, ezek beteljesült örömkönnyek lesznek. Ha akkor még életben leszünk, „elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:17b). Bárcsak házastársunkkal, családtagjainkkal, munkatársainkkal és szeretteinkkel mind együtt ragadtatnánk el!
Az Úr Jézus visszajövetelét megelőzően hamis krisztusok fogják az embereket megtéveszteni. A hamis krisztusokat csak azok tudják majd felismerni, akik az igazi Krisztust személyesen ismerik. Az emberek nagy része az Antikrisztusra úgy tekint majd, mint aki képes megteremteni a várva várt földi paradicsomot. Ez az állapot csak egy rövid ideig fog tartani, mert az ördög semmi jót nem hozhat az ember számára, csak pusztulást. Az Úr Jézus sok figyelmeztetést adott, hogy okuljunk a fügefa példájából, vegyük figyelembe a Noé napjaiban történt eseményeket, és ahogy a tolvajok ellen védekeznénk, úgy virrasszunk és vigyázzunk, hogy az a nap váratlanul ne érjen minket. Ma készen lennél az Úr fogadására?
Pardi Benjámin Attila
Hű munkatársak
Igehely: Róm 16:1–4; Kulcsige: Róm 16:4 „Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is.”
A rómaiakhoz írt levél utolsó részét olvasva meglepő számunkra, hogy milyen sok munkatársa volt Pál apostolnak. Akik Isten gyermekei lettek, azok egymás munkatársai kell legyenek, hiszen „egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is” (Ef 4:4). Így kell tekintsünk mi is magunkra és testvéreinkre, hogy mi Isten munkatársai vagyunk (1Kor 3:9a). Azt látjuk Pál apostolnál, hogy a munkatársak ismerik és szeretik egymást. A keresztyének azok, akik a legszorosabb szeretetközösségben élnek ezen a földön. Jézus azt mondta, hogy arról fogja megtudni mindenki, hogy az ő tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást (Jn 13:35). A munkatársak befogadják egymást, és segítenek egymásnak. Pál apostol a Rómában élő testvérek figyelmébe ajánlja Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgája.
Az a jelző, hogy hívő és keresztyén, bizalmat kellene ébresszen bárkiben, bárhol is járjon ezen a világon. Legyünk befogadók, és kölcsönösen segítsük testvéreinkkel egymást. Priszka és Akvila készek lettek volna életüket is feláldozni Isten ügyéért. Ez az önfeláldozó szeretet volt jellemző az első keresztyénekre, és kellene jellemző legyen napjainkban is. Valóban hálásak lehetünk elődeink hitéért és a világon élő munkatársainkért.
Pardi Benjámin Attila
Új hozzászólás