2024. május 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A farizeusok fehérre meszelt sírjai

Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket. Végül meszelt sírokhoz hasonlítja őket: kívülről lehet szép a látvány, de belül csak halál és tisztátalanság van. Képzeljük el, hogy Jézus ezt nyilvánosan, a szemükbe mondja! Az emberek annyira tisztelik őket, mert olyan vallásosnak és igazságosnak tűnnek: még a legapróbb dologban is a legszigorúbb törvényeket alkalmazzák; de Jézus látja a szívüket. Embereket be lehet csapni, de Istent nem. Biztos, hogy nem tetszett nekik ez a beszéd.

És neked? Mi lenne, ha Jézus itt és most kifordítaná a szívedet? Mit találna ott? A te életed is olyan, mint egy meszelt sír: csak kívülről szép? Úgy tűnik, hogy Isten számára hihetetlenül fontos az őszinteség: legyünk valójában olyanok, aminek valljuk magunkat: a szavainkban, a viselkedésünkben, a gondolatainkban. Akkor is, ha senki nem látja.

Hessel Keutel

DÉLUTÁN | 

Alázatban az Úr előtt

Igehely: Jak 4:1–10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

Hívőként nem lehet nevetni vagy vidámnak lenni? Mindig kell szomorkodni, gyászolni és sírni? Nem ez ennek a szakasznak az üzenete. Hiszen Isten kegyelme és szeretete a legnagyobb öröm, amit megtapasztalhatunk, és a legmélyebben megvidámít minket! Jakab itt arra utal, hogy a világi öröm nem maradandó; az üres mulatság megszűnik; a gonosz módon megszerzett előnyök miatt való boldogság eltűnik.

Csak kétféle módon lehet élni: vagy Isten barátja vagy, vagy a világé. Nem lehet egyszerre mindkettővel barátságban lenni. Nagyon merevnek tűnik ez, és sokszor keresünk kifogásokat, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni. Hiszen nem kell kolostorba költöznünk, ugye? Itt élünk ebben a világban! Lehet, hogy az ördög ezt súgja a fülünkbe? Igen, mert ő azt akarja, hogy langyos keresztyének legyünk. Neki és a hazugságainak ellen kell állni! Istennek kell engedelmeskedni: megtenni mindazt, amit ő mond. Azért, mert ő mondja. Ez az alázat, amiról ír nekünk Jakab. Mert ilyeneknek kegyelmet ad az Isten. Fontos kérdés: szerinted ki tudja jobban: te vagy Isten?

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).