Igehely: ApCsel 19:23–40; Kulcsige: ApCsel 19:23 „Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt.”
Tegnap reggel az evangélium diadalmenetéről olvastunk, arról a hatalmas és áldásos szolgálatról, amelyet az Úr Pál által végzett Efézusban. Mai Igénkben a sötétség erőinek az ellentámadásáról olvasunk. Régi, de ma is érvényes igazság, hogy ahol az Úr Lelke munkálkodik, ott a Sátán sem marad tétlen. Az előző igeszakaszban arról olvashattunk, hogy a hívők megvallották ördögi hátterű mesterkedéseiket, és bár hatalmas veszteség árán, de lelkileg szabadokká váltak. Az evangélium hatása társadalmi mértéket öltött, sokan felismerték bűnös, helytelen életüket, és a bálványoktól az élő Istenhez fordultak. Figyelemre méltó mai Igénkben az, hogy a Sátán hogyan használt a múltban, de napjainkban is olyan vállalkozásokat, amelyek bár hatalmas bevételi forrást jelentenek, sok ember megélhetését biztosítják, de embertömegeket lelki megkötözöttségben tartanak. Az evangéliumnak erre is van megoldása: szorgalmasan és becsületesen végezzük mindennapi munkánkat, az Ige tanítása szerint.
Ma reggel imádkozzunk azért, hogy a hívő emberek által vezetett vállalkozások – azon felül, hogy több embernek és családnak is megélhetést biztosítanak – Isten dicsőségére és az alkalmazottak megtérésére legyenek.
Nagy-Kasza Zoltán
Bátorságot ad a bizonyságtételre
Igehely: ApCsel 4:31 „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”
Az Úr Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételt soha nem volt könnyű felvállalni. Azért nem könnyű, mert előbb-utóbb ellenállásba ütközik az ember, ha megvallja és megéli a hitét. Ezzel találkoztak már az első keresztyének is, és azóta hívő emberek milliói. Ha nekünk is szívügyünk az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel, akkor mi is szembesülni fogunk kedvezőtlen, vagy éppen ellenséges hozzáállással.
Hogyan kaphatunk új erőt és bátorságot a bizonyságtevő életre? Igeszakaszunk azt hangsúlyozza, hogy a testvéri összefogásban végzett buzgó, kitartó könyörgés eredménye a Szentlélekkel való beteljesedés, amely aztán erőt ad a bátor bizonyságtételre. Magam elé képzelem azokat, akik akkor ott könyörögtek, bár nem tudjuk hogyan könyöröghettek. Egyetlen cél lebegett előttük: bátran hirdetni az örömüzenetet.
Milyen jó lenne ilyen imaórákat szervezni! Ott megvallhatnánk erőtlenségünket, közömbösségünket, gyávaságunkat. Buzgón könyöröghetnénk, hogy az Úr töltsön be a Lelkével, hogy minden körülményben merjük megvallani az ő nevét életünkkel és szavainkkal. Imádkozzunk ma este ezért, hogy vágyakozzunk ilyen lelkiállapotra!
Nagy-Kasza Zoltán
Új hozzászólás