2024. május 10., péntek

DÉLELŐTT | 
A hűséges és a gonosz szolga

Igehely: Mt 24:45–51; Kulcsige: Mt 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”

Kiváltságos dolog az Úr szolgájának lenni. Az Úr minden gyermeke szolgálatra lett elhívva. Aki az Urat akarja szolgálni, embertársai felé is kész kell legyen a szolgálatra. Az Úr az, aki egyes szolgáit a többi szolgák fölé rendeli, hogy kiadja nekik az eledelt idejében. „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” Abból a lelki eledelből, amit másoknak adunk, először mi kell jóllakjunk, és azt gyakorlatba ültessük, hogy másoknak is jószívvel adhassuk. A gonosz szolgáról szóló tanítás úgy hangzik, mint amikor Nátán próféta figyelmeztette Dávid királyt, aki helyesen ítélt a gazdag és a szegény ügyében, de nem ismerte fel, hogy róla van szó (2Sám 12:1–7).

Bizonyára senki sem gondolja magáról, hogy testvéreit valaha is fizikailag bántalmazni merné, de egy kemény szó vagy sértés is lehet bántás a lélek számára. Bárcsak a szeretet jellemezné minden szavunkat és cselekedetünket! Valószínű, hogy az Úr szolgáit nem fogod látni, hogy együtt esznek és isznak a részegekkel, de amikor az Úr szolgái is azt a lelki moslékot fogyasztják, amit a világ, az már komoly problémát jelent. A gonosz szolgákat az Úr a képmutatók sorsára juttatja.

Ma milyen lelki eledelt fogsz fogyasztani és felszolgálni?

Pardi Benjámin Attila

DÉLUTÁN | 

Tisztesség a Báránynak!

Igehely: Jel 5:11–14; Kulcsige: Jel 5:12 „és így szóltak hatalmas hangon: «Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!»”

Egy olyan világban élünk, ahol a tiszteletet és a megbecsülést nem biztos, hogy elsősorban azok kapják, akik megérdemlik. Egyeseket túlzott tisztelet övez, mások viszont az emberek megvetésétől szenvednek. Aki tisztességet szeretne, ne annak örüljön, hogy főhellyel kínálják az összejöveteleken, vagy hangosan köszöntik a tereken (Lk 11:43b)! „Aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!” (Péld 15:33b). Az igazi tisztességet az ember az Istentől kapja: „Mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak” (1Sám 2:30b). Kinek jár a valódi tisztelet? Egy csodálatos mennyei jelenetről olvashattunk, amelyben az angyalok és minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt dicsőséget és tisztességet adnak a Báránynak, aki a királyi széken ül. Méltó az Úr Jézus Krisztus, hogy övé legyen a tisztesség, mert ő teremtett mindent (Jel 4:11), mert ő Isten szeretett Fia (2Pt 1:17), mert „Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid 2:9), és mert csak ő méltó, hogy felnyissa a lepecsételt könyvet (Jel 5:5). A mi életünkre és istentiszteleti alkalmainkra jellemző-e ez a fajta hódolat és tisztelet? Legyen minden hódolat és tisztesség a Bárányé!

Pardi Benjámin Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.