2024. június 23., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Krisztus szeretete visz közelebb Istenhez

Igehely: Ef 3:14–21; Kulcsige: Ef 3:19 „És így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.”

Hogyan visz minket közelebb Istenhez a Krisztus szeretete? A Szentlélek segít szeretetteljes közösségbe kerülni az Úr Jézussal, ezáltal közel kerülni a mennyei Atyához is. Igeszakaszunk ebbe a lelki valóságba ad bepillantást.

A mennyei Atya Lelke által elvezet Fiával, a Megváltóval való közösségre, „hogy a Krisztus lakjék szívetekben” (17.v.). Jézus a mi bűneink büntetéseként halt meg a kereszten. Ha megtérünk, bűnbocsánatot kapunk, hogy tapasztalhassuk Isten szent jelenlétét. Az ember úgy tér meg, hogy bűnös életét hozza a Megváltóhoz. A mennyei Atya határozata az, hogy aki őszintén keresi őt, a Fián keresztül jöjjön őhozzá: „senki sem mehet az Atyához – mondta Jézus –, csakis énáltalam” (Jn 14:6).

A közösség Krisztussal egy életre szól és állandósul. Az évek múlásával egyre jobban átszövi hívő életünk mindennapjait. Szentelj tehát időt a kapcsolatra Jézussal, általa a Szentháromság Isten lesz jelen az életedben! Az Úr Jézussal való közösségünk során Isten a Lelke által segít felfogni (18.v.), egyre jobban megérteni a Krisztus irántunk tanúsított szeretetének teljességét. Jézus annyira szeretett minket, hogy: „Isten formájában lévén…, emberekhez hasonlóvá lett, megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig” (Fil 2:6–7). Hányan adnák oda az életüket a tiedért cserébe? Az Úr Jézus megtette, hogy lelked vágyódása Isten után már földi életed során beteljesedjen a szoros közösség által, de ővele legyél az örökkévalóságban is. Kérjük, hogy a Szentlélek vezessen minket a Bibliaolvasás és elmélkedés során egyre jobban felfogni a Krisztus szeretetének mélységét (18.v.), igazi jelentőségét.

A Szentlélek teszi lehetővé, hogy megtapasztalhassuk az Atya és Fia szeretetét, így válik szorosabbá a kapcsolatunk. A 19. versben Krisztus szeretetének megismerése annak megtapasztalását is jelenti. Isten tudja, hogy erre szükségünk van. A kapcsolat Istennel nem merül ki csupán a hitvallásban, hanem az evangéliumi igazságok személyes átélését is jelenti. Minden emberi próbálkozás hiábavaló volna, ha a Szentlélek nem munkálkodna. De Jézus szeretete újra és újra betölthet, mert ő feltámadt és él. Isten Fiaként jelenik meg, amikor őt keresed, mint ahogyan mennybemenetele óta minden benne hívőnek.

Hihetetlennek tűnik mindez? Olvasd el a 20. verset!

János Levente

Imaáhítat: 

Kérjük Istentől a vele való szeretetkapcsolatunk mindennapi megélését! – 5Móz 10:12-13

Bibliaóra: 

Isten vigasztalásának a tanúja – Mik 4:1-7; 5:1-8 (K. f. – 5:2-9) (Mik 4:7)

DÉLUTÁN | 

Hűséges krisztuskövetés

Igehely: Fil 2:12–18; Kulcsige: Fil 2:12 „Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.”

Az Úr Jézusban hívő elnyerte lelke üdvösségét (1Pt 1:8–9), és Krisztust követve bejut Isten mennyei országába. Bizony nem mindegy, hogy mire igyekszik az ember: „munkáljátok üdvösségeteket” (12.v.). A hűséges Krisztus-követés tehát ezt jelenti: igyekezni az üdvösségre. Isten megment az örök gyötrelem helyétől: „ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el” (Mk 9:48).

De hogyan „vigyétek véghez” (12.v. Károli) az üdvösségeteket? Az engedelmesség által követjük hűségesen Krisztust, amíg elérjük mennyei célunkat. Ide vonatkozik a „félelemmel és rettegéssel” (12.v.) páli megfogalmazás, amely kifejezi az üdvözítő Istenre utaltságunkat, de azt a kellő komolyságot is, amivel megragadtuk az Úr Igéjét, megértve, mi forog kockán. Igen, az engedelmességben mutatkozik meg az a valódi hit és reménység, ami által igyekszik a hívő az üdvösség napja felé. Az, aki valóban hisz az Istennek, mindenben igyekszik engedelmeskedni az Úrnak, gyengeségét látva, kéri a Szentlélek erejét. Vannak, akik nem hisznek az örök életben, az üdvösség elnyerésének nincs igazi jelentősége számukra. Az, hogy valaki mennyire veszi komolyan az üdvösségét, egyrészt hallható hitvallásából, másrészt látható engedelmes hozzáállásából.

Az a hívő, aki üdvösségét munkálja, törekedni fog a feddhetetlenségre. Nem élhet ugyanúgy a Krisztus követője, mint az Istentől „elfordult és elfajult nemzedék” (15.v.) tagjai. Isten gyermekei, akkor fénylünk ebben a világban, ha Igéjét megtartva, életünkben eléjük tárjuk azt: „ha az élet igéjére figyeltek” (16.v.). Törekedjünk tehát a feddhetetlenségre! Ha ugyanúgy feddésre méltók vagyunk, mint mások, akkor csak Isten gyermekeinek nevezzük magunk, de nem bizonyulunk azoknak.

Sajnos, az emberi alaptermészetünk bűnös, kételkedő, sokszor elégedetlen, ezért zúgolódó, panaszos. Az Úrban bízó, alázatos, elégedett és a jóra kész lelkület Isten szerinti (14.v.). Melyik lelkület méltó a feddésre? Bizony Isten áldása kíséri azokat, akik feddhetetlenségre törekszenek, hűséggel Krisztust követve már a mennyeit is megízlelhetik.

Mindebben jó példa előttünk Pál apostol (16b–18.v.). Igen nehéznek tűnik mindez, de „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést” (13.v.).

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.