2024. július 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Bárcsak felismernéd az alkalmas időt!

Igehely: Lk 4:14–21; Kulcsige: Lk 4:21 „Ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.”

Jézus megérkezett Názáretbe, és egyenesen a zsinagógába vezetett az útja. Éppen szombat volt. A helyi „gyülekezetvezető” felkérte szolgálni. Jézus nem véletlenül választotta az Ézsaiás 61:1–2 szakaszt. Felolvasta és meghirdette küldetése lényegét. Mert a Messiás azért jött, hogy evangéliumot hirdessen a szegényeknek, és szabadulást a foglyoknak. Azért jött, hogy a vakok szemét megnyissa, a bűntől megkínzottakat szabadon bocsássa. Az idézet utolsó mondata talán a legerőteljesebb: és meghirdessem az Úr kedves esztendejét.

Az ötvenedik év volt az Úr kedves esztendeje, amikor a Tóra szerint a rabszolgákat fel kellett volna szabadítani, a javaikat és ingatlanaikat visszaszolgáltatni, és nagy örömünneppel megkoronázni a szabadulás tényét. Ez volt a jubileumi év. Ezt a törvényt már rég elfelejtette mindenki. Az volt a kifogás, hogy elvesztették a számolás sorát. Nem tudták, mikor van az ötvenedik év. Jézus a Messiás jogán meghirdette Názáretben az elengedés évét. Új időszámítás kezdődött, mert az időknek teljességekor Isten elküldte a Fiát erre a világra, hogy mindent helyreállítson, és Isten akarata meglegyen úgy a földön, amint a mennyben is van.

Ma az Úr kedves esztendejében élünk. Kezdjük el az adósságok elengedését, hogy kiáradhasson Isten kegyelme közöttünk!

Lukács János

DÉLUTÁN | 

Isteni gondviselés ígérete

Igehely: Zsid 13:5–6 „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: «Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.» Ezért bizakodva mondjuk: «Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?»”

„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van!” Azoknak üzeni ezt a biztatást a szent író, akiket azelőtt a hitükért nyilvánosan megszégyenítettek, akik a vagyonuk elkobzását is örömmel fogadták, mivel tudták, hogy értékesebb és maradandóbb vagyonuk van a mennyben. Most viszont kezdik elveszíteni ezt a szép bizodalmat. A kezek lecsüggesztve, a térdek megroskadva, az állhatatosságban megfáradva – minden olyan nehéz lett. Ilyenkor úgy tűnik, hogy vissza kellene szerezni, amit már egyszer elengedtünk Krisztusért, mert csak így lesz élhető az életünk. Erre válaszol nekik a Lélek egy ígérettel: „mert Ő mondta: nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

Egy-egy nehéz és szükségekkel teli időszak olykor hosszabban elhúzódik, mint amennyire mi szeretnénk. Bele lehet fáradni ebbe. Viszont elvehetetlen tőled az a bizonyosság, hogy a gondviselő Isten, akire eddig is rábíztad az életed, nem hagy el, és nem távozik el tőled. Mi a garancia erre? Csak az, hogy ő mondta. Ezért bizakodj tovább, mert veled van az Úr. Ne félj, mert senki és semmi nem árthat neked!

Lukács János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.