2024. július 28., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Éljünk a kegyelemmel, amíg tart a ma

Igehely: Ef 5:15–21; Kulcsige: Ef 5:16)

Visszatérni a sötétség gyümölcstelen cselekedeteihez – ez egy állandó kísértés. A Sátán számtalan csapdát állít a hívő megbuktatására.

Ezért tehát jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen! Az esztelenség abban áll, hogy nincs meggondolás, imádkozás, Isten akaratának a tudatos keresése a döntéseid mögött. A Sátán telerakja az életutadat taposóaknákkal, de te úgy jársz-kelsz, mint aki nincs ennek tudatában. Ha rálépsz egy ilyenre, rámehet az életed, az egészséged, a hírneved. A bölcs hívőt a meggondolás jellemzi. Emögött komoly lelki munka van. Nem sokat szoktunk tanítani a lelki gyakorlatokról. Pedig a rendszeres imádkozás, igeolvasás, böjt és elmélkedés, más szóval az Istennel való elmélyült közösség alapossága képezi a bölcsesség forrását, amire itt Pál apostol figyelmeztet.

Hallgatok egy délkoreai énekesnőt. Hozzáértő szakemberek a világ egyik legkiválóbb énekhangjaként tartják számon. Amikor színpadon van, tökéletes hangja és előadása mindig magával ragadja a hallgatóit. Amikor kérdezték, hogy mi a titka, ezt válaszolta: „Nyilvános fellépéseimre készülve négyszázszor gyakorlom el az adott éneket. Ezért, amikor színpadra lépek, már csak egyetlen dologra kell figyelnem: hitelesen átadni az ének üzenetét a közönségnek. Az ének technikai részleteit már kidolgoztam a gyakorlás alatt.” Van ebben egy szellemi igazság, amely kapcsolódik a mai igéhez. Az életed nem nyilvános területét kellene lefoglalja a készülés, hogy amikor ki kell állni az élet színpadára, ahol sokan figyelnek, lehess bátor és győztes, lehess bölcsen cselekvő és mentálisan erős. Nem esztelen, és nem meggondolatlan, hanem tudd, hogy mi Isten akarata.

Kihasználva az alkalmas időt. Legyen időd egyeztetni Isten véleményét a tieddel. Legyen helye a nap folyamán az imádkozásnak, a megállásnak Isten előtt, amikor végiggondolva a terveidet, megadod magad Isten beszéde tekintélyének. A tekintély lényege, hogy valaki parancsolhat neked, és te feltétel nélkül engedelmeskedsz.

Tulajdonképpen az kegyelem, hogy Isten nem adott át minket a hiábavaló elménk csapongásainak, hanem megismertette velünk az igazságot Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus által. Ezzel a kegyelemmel élni kell, de semmiképpen sem visszaélni!

Lukács János

Imaáhítat: 

Vizsgáljuk meg, hogy a rendelkezésünkre bocsátott időt mivel töltjük el/ki! – Dán 2:16

Bibliaóra: 

Tisztességesen éljetek! – 1Pt 2:11-25 (1Pt 2:12)

DÉLUTÁN | 

Megelégedés Krisztusban

Igehely: Fil 4:10–23; Kulcsige: Fil 4:12 „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.”

Pál megköszöni a testvérek anyagi támogatását, amit Epafroditosz vitt el hozzá a római börtönbe. Beszél a saját megelégedett életéről, és a Szentlélektől ihletve egy erőteljes ígéretet fogalmaz meg a támogatók felé, de hiszem, hogy mi is ráállhatunk erre.

Elmondja, hogy a megelégedés megtanulható, sőt tanulás nélkül nem sajátítható el. Egyikünk sem születik megelégedetten. A születés pillanataiban már követeljük az anyatejet. Gyerekkorunkban sóvárgunk a szomszéd gyerek játékai után. Felnőttkorban állandóan azért könyökölünk, hogy mindenünk meglegyen. Mintha semmiből nem lenne soha elég.

A megtérés hozza meg a szemléletváltást. Látva Megváltónk életét és szolgálatát, kezdjük érteni, hogy van más ösztönző erő is, mint csupán a birtoklási vágy. Lehetséges a saját érdekeink szűk köréből kilépve meglátni mások szükségeit, és elkezdeni feléjük szolgálni. Lehetséges lemondani kényelemről, anyagi biztonságról és földi örömökről egy nemes cél érdekében. Az Úr Jézus otthagyta a menny dicsőségét, és vállalta a nélkülözést, mert meg akarta menteni az embert a kárhozattól. A rókáknak volt barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nem volt, hova lehajtania a fejét. Máskor viszont ott látjuk Megváltónkat a gazdagok asztalánál étkezve, Isten országa dolgairól beszélgetve. Tanulnunk kell Isten kezéből fogadni a bőséget és a szűkölködést is. Mindkét élethelyzetet Krisztusban megélni. Pál is Jézustól tanulta.

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban” (19.v.). Nem az emberi dicsőség gazdagsága a mérce, bár mi azt gyakran nagyobbnak tartjuk, mint bármi mást. Isten dicsőségének a gazdagságára gondoljunk most. Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy itt szükségekről van szó, nem pedig vágyakról és kívánságokról, amelyekből fakadnak az elégedetlenségeink.

Pál apostol azt is hozzá teszi, hogy az én Istenem. Pál személyesen ismeri Istent, aki Ábrahámot kivezette a pogány világból és megáldotta. Izráelt kivezette Egyiptomból a pusztába, és eltartotta őket negyven éven át. Pál tapasztalatból is ismeri Isten megbízhatóságát. A Filippi-i testvérek is erre számíthatnak. A mi szükségeinket is be fogja tölteni maradéktalanul.

Lukács János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.