Igehely: 1Pt 2:9–12; Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”
Isten gyermekeinek az életében nagyon fontos dolog, hogy teljes bizonyosságra jussanak afelől, hogy kik is ők valójában, és kihez tartoznak. Testvérem! Te elmondhatod-e már teljes határozottsággal és meggyőződéssel, hogy Jézus téged is megtalált, elfogadott, az övé vagy, megbocsátotta bűneidet, irgalmat nyertél, és elhívott az ő követésére?
Isten szeretné, hogy kialakuljon bennünk a helyes identitás: ne felejtsük el, hogy kik is voltunk nélküle, és kivé lettünk csakis őáltala! Egy ének sorai jönnek most elém: „Ó, add, Uram, hogy soha ne feledjem, hogy ki voltam, s hogy mivé lettem én. Egész életemmel, lényemmel hirdessem: Jézus él, benne mindig van remény!”
Szeretteim! Erre hív minket is az Úr Jézus. Kívánom, hogy életünkben ez a folyamat soha ne álljon meg, hanem a kiskorúságból eljussunk az érett nagykorúságra! Ahogyan a szülők is bevonják gyermekeiket a házimunkába, hogy közben tanuljanak, fejlődjenek, úgy a mi Urunk is hív minket az ő munkájába, hogy hirdessük az ő nagy tetteit. Legyünk engedelmesek, éljünk neki, járjunk az ő követségében!
Schneider Károly
A végső öröm
Igehely: 1Pt 4:12–13 „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.”
Azt tapasztalom, hogy a mai keresztyének nagy többsége nem igazán szeretne részt vállalni a Krisztus szenvedésében, és gyakran megfeledkezik az ő dicsőségének megjelenéséről is. Ennek a miértjére egyik énekünk ad választ: „Földi örömök számára szíved mindig nyitva áll, ámde hogyha Jézus kéri, helyet abban nem talál.” Viszont, ha Jézusra és az ő szenvedéseire nézünk, akkor tudjuk vállalni a hitünkért való üldöztetést, csúfolást, gúnyolást is. „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, Őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pt 1:8–9) Ez lesz az a végső öröm, amelynek állandóan a szemünk előtt kell lennie. Ez erőt ad a szenvedésben és azokban a helyzetekben, amikor nincs okunk egyáltalán örülni.
Hogyan várjuk ezt a napot? Örömmel készülve, vagy mint akik majd így szólnak a hegyekhez: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől!” (Jel 6:16). Ez nem lesz örömteli találkozás azoknak, akik ezt fogják mondani.
Te, kedves testvérem, barátom melyik csoporthoz tartozol?
Schneider Károly
Új hozzászólás