2024. január 7., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Királyi fogadtatás?

Igehely: Mt 2:16–23; Kulcsige: Mt 2:16 „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott.”

Ha emberi szemmel vizsgáljuk Jézus földi életét, elmondhatjuk, hogy az nem indult felettébb fényesen. Gondolhatnánk, hogy a születésének időzítése sem volt a legjobb, hiszen népszámlálás miatt utaznia kellett földi szüleinek. Meg akarták ölni már egész kicsi gyermekként, emiatt a családjának külföldre kellett menekülnie.

Úgy tűnhet, hogy Jézus élete csak hajszálon múlott már a kezdetén, és a gonosz elpusztíthatta volna őt. Valójában azonban Isten kézben tartott mindent, és a Megváltó élete egy pillanatig sem forgott kockán. Maga Isten az, aki figyelmezteti Józsefet a Jézusra leselkedő veszélyre néhány verssel korábban. Akik az Úr ellen ármánykodnak, ellene pusztító tervet szőnek, azok szándéka kudarcra van ítélve: „A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket” (Zsolt 2:4). Senki nem veheti el a Messiás életét, ameddig ő le nem teszi azt önként (ld. Jn 10:17–18). Hiszed, hogy ahogy Isten Jézus életét óvta, úgy őrködik a tied felett is?

A sátán mindig rosszat tervez, és amit csak tud, tönkre akar tenni. A betlehemi gyermekeket lemészárolták, bár Jézus megmenekült. Nem írhatták viszont felül a megváltás kibontakozó tervét. Jeremiás beszél arról, hogy sírás hangja hallatszott Rámában. Ez volt az a hely, ahol az izráeliták siratták fogságba vonuló gyermekeiket. Az ószövetségi igeszakasz mégis egy reménységgel teli jövőre mutat: a fiak visszatérésére az ellenség földjéről! Amikor fogságba vonult a nép, a dávidi királyságnak vége szakadt. A Jeremiás idején hullatott könnyek évszázadokkal később, a betlehemi édesanyák arcán is láthatók, de a sírás ideje lejáróban van: Dávid Fia, a trónörökös végre megérkezett, a fogság véget ért, mert eljött a Szabadító! Akármilyen erőbedobással pusztít is az ördög, Isten mindent jóra tud fordítani, és dicsőséges tervét célra vezetni.

A Király azonban nem trónt követelve érkezett. Ő szolgai formát öltött magára. Názáretben nevelkedett fel, amely még a galileaiak szemében is megvetett hely volt. Jézus, a Messiás nem fényes pompával mutatta be királyságát vagy imádatra méltó személyét. A próféciáknak megfelelően megvetettként érkezett, bár az Úr szolgája volt. Számodra királyi méltósággal bír Jézus, vagy megveted őt?

Kiss Máté

Imaáhítat: 

Könyörögjünk Isten védelméért a külső és belső támadásokkal szemben! – ApCsel 20:29-30

Bibliaóra: 

Egy új kezdet – Ézs 1:1-20 (Ézs 1:17)

DÉLUTÁN | 

Krisztus feljebbvaló az angyaloknál

Igehely: Zsid 1:5–14; Kulcsige: Zsid 1:6 „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: «Imádja őt az Isten minden angyala!»”

Bármit is mérlegelünk az életben, fontos letisztáznunk, hogy mit tartunk tekintélynek magunk előtt, mert ez meghatározza a következtetéseinket. Mindenkit befolyásol az, hogy milyen információkban bízik meg, és melyekben nem. Amikor a zsidókhoz írt levél szerzője Jézusról beszél, akkor tekintélyt ad az ószövetségi írásoknak. Sőt, egyenesen Istennek tulajdonítja azokat a beszédeket, amelyeket az Ószövetségből idéz (5.v.). Amit ezek az írások állítanak, azt igaznak fogadja el, és Krisztusra vonatkoztatja őket.

Számodra mi a tekintély, amikor Jézusról van szó? Mit fogadsz el igaznak róla? Amit a tudomány állít, amit a körülötted élő emberek hisznek róla, vagy netán saját tapasztalataid diktálnak? Kész vagy Őt úgy megismerni és elfogadni, amint a Szentírás bemutatja?

Az ige több szemszögből is rávilágít, hogy Jézus különb, mint az angyalok: neki Fiúként egyedi kapcsolata van az Atyával, Ő az elsőszülött, akit imádnak az angyalok (tehát Ő maga is Isten), uralkodása szilárd és örökkévaló, míg az angyalok szolgáló lelkek. A teremtett világgal való kapcsolata is feljebbvaló: Ő kezdeményezte a teremtést, így fölötte áll annak, az angyalok pedig a teremtés részét képezik. A Fiú lesz az, aki véget vet a világtörténelem folyásának, amikor visszatér dicsőségben. Ez a világ változik és végül elmúlik, de Ő örökké ugyanaz marad. Micsoda biztonságot nyújt a rendíthetetlen Királyban bízni, aki változhatatlan jellemében és irántunk mutatott szeretetében!

Elfogadva annak igaz voltát, amit a Biblia mond Jézusról, felmerülhet bennünk a kérdés: miért pont az angyalokkal hasonlítja Őt össze az ige? Az angyalok köztiszteletben álltak a zsidók körében, hiszen Isten küldöttei voltak, akik Isten kijelentését közvetítették a nép felé (ld. ApCsel 7:53). Az angyalok iránti tisztelet kiindulópontot jelentett a szerzőnek arra, hogy rávilágítson Krisztus feljebbvalóságára hozzájuk képest. Ha komolysággal kezelték az angyalok által hirdetett üzenetet, még nagyobb tisztelettel kellett fogadniuk a Jézus Krisztusban megvalósult kijelentést! Ennek persze a fordítottja is igaz: ha valaki megvetette az angyali kijelentést, büntetést kapott, de sokkal súlyosabb büntetés vár arra, aki a Fiú kijelentését utasítja el. Kész vagy fogadni az általa jött kijelentést?

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.