2024. január 28., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Kérj és adatik

Igehely: Mt 7:7–11; Kulcsige: Mt 7:7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”

A Mt 6:25–34 igeszakasz a szükségletekre összpontosít, nem a kívánságokra. A kijelölt igeszakaszban a gyermek kérése létfontosságú étel, nem luxuscikk. Ezért a 7–8 verseket bölcs döntés úgy értelmezni, hogy azok a jó dolgok, melyeket Isten meg fog adni, nem feltétlenül tartalmaznak mindent, amit az övéi szeretnének megkapni. Isten, a mennyei Édesapa tudja a legjobban, hogy mi a jó az ő gyerekeinek, és ahogy a földi szülők esetében is, az ő nagylelkűsége nem mindig egyezik meg a gyerekek kívánságaival. „Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell…” (Róm 8:26). Éppen ezért nevel minket Jézus ezen a példázaton keresztül udvariasságra, állhatatosságra, valamint igyekezetre.

Bátran és őszintén kérjünk Istentől, ő pedig megadja azt, ami jó. Ne féljünk attól, hogy valamit rosszul kérünk. A növekedés ezzel jár. Bolyki László a következőképpen magyarázza ezt: amikor az apa megkérdezi 5 éves gyermekét, hogy mit szeretne karácsonyra, akkor nem azt a választ fogja kapni, hogy: „Ó, nagyra becsült édesapám! Nem vagyok méltó, hogy óhajomat tudtodra adjam. Bölcsességed felülmúlja az enyémet, így rád bízom ezt a döntést, tudván, hogy mindent kezedben tartasz.” Nem. A gyerek sorolja, hogy rakétát, pónit, dinót, űrállomást, kastélyt, elektromos gitárt stb. Természetesen a szülő nem tudja mindezt megadni neki, viszont megismeri, hogy mi van a gyermeke szívében.

A 9–11 igeversek két költői kérdést tárnak elénk. Melyik szülő adna a gyerekének követ kenyér helyett, vagy kígyót hal helyett? Egyik sem. A földi szülők – még a legjobb formájukban is – „gonoszok” a mennyei Atyához képest, viszont tudnak jó ajándékot adni. Isten sem a jóhoz hasonlót ad, hanem a jót. Nem hamisítványt kapunk tőle, hanem eredetit. Hiszen ki szeretne Mike cipőben járni, vagy Androidos „iPhone-t” használni, netán hamisított pénzben megkapni a fizetését? Senki. Isten nem látszatörömöt ad, hanem valódit. Békessége nem délibáb, hanem valóság. Szeretete nem megjátszott, hanem igazi.

Mit szoktál kérni Istentől? Mit kellene kérned Istentől?

Bogya Áron

Imaáhítat: 

Járjunk közben a súlyos betegek ápolóiért, hogy Isten eszközei lehessenek! – Lk 10:33-34

Bibliaóra: 

Dicsérjük Istent! – Ézs 12:1-6; 17:7-8 (Ézs 12:6)

DÉLUTÁN | 

Krisztus feljebbvaló Mózesnél

Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: Zsid 3:3 „Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.”

Jézus személye olyan gazdag! Sorolhatnánk oldalakon keresztül, hogy kicsoda Jézus, milyen tulajdonságai vannak, mit tett a világért, de még akkor is csak a felszínen kapirgálnánk. A kijelölt igeszakasz is arra szolgál, hogy még jobban megismerjük Őt.

A Messiás egyben apostol és főpap is. Apostol, mert Istentől küldetett, és az Ő üzenetét hirdette, valamint főpap azért, mert közbenjárt értünk az Atyánál. Az Atyaisten volt a megbízója, akihez hűséges volt a végsőkig. Nem tántorodott el feladatától, és egy pillanatig sem tévesztette szem elől a célt, amiért küldetett. Az ige Mózest is megemlíti, aki szintén hűséges volt a rá bízott Izráelhez, és nem hagyta el őket a legnehezebb időkben sem. Krisztus dicsősége azonban nagyobb a Mózesénél. Nem is csoda, hiszen a királyok Királyáról van szó. Senki sem méltó több és nagyobb dicsőségre, mint Ő. A Szentlélek is mindig Őt világítja meg, Őt dicsőíti. Egyszer valaki megkérdezte egy lelkipásztortól, hogy Isten nem egoista azért, mert állandóan a saját dicsőségével foglalkozik? A lelkipásztor megkérdezte tőle, hogy „Miért? Szeretnéd, hogy inkább a te dicsőségeddel foglalkozzon?”

Ne csodálkozzunk azon, ha az igében egyre-másra csak Jézus lényét látjuk felragyogni. Egyedül Ő méltó arra, hogy dicsőségben részesüljön. Dicsőségének okai megszámlálhatatlanok. Az igeszakasz azonban kiemeli, hogy Ő azért méltó nagyobb dicsőségre, mint Mózes, mert Mózes csak szolga volt a házban, Jézus azonban Fiú. Az akkori ember, aki keleti kultúrában nőtt fel, szolgákkal a házban, világosan látta a különbséget szolga és fiú között. A szolgát azért tartották, hogy feladatot teljesítsen. Nem részesült örökségben, tiszteletben vagy különleges bánásmódban. A fiú azonban örökös volt, a ház urának a leszármazottja. Őt megbecsülték, tisztelték, és neki szolgáltak.

Annak ellenére, hogy Jézus fiúi méltósággal rendelkezett, mégis megüresítette magát, szolgai formát vett fel, emberré lett. Szolga-Király lett értünk, hogy mi fiakká válhassunk. Méltó arra, hogy egy örökkévalóságon keresztül magasztaljuk Őt.

Bogya Áron

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”

Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.