2024. január 18., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ne esküdözzünk!

Igehely: Mt 5:33–37; Kulcsige: Mt 5:34 „Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa.”

Egy magyarázó szótár szerint az eskü „Istennek, valamely személynek vagy tárgynak ünnepélyes tanúságtételre hívása, hogy egy kijelentés igazságát vagy valamilyen ígéret kötelező voltát tanúsítsák.”

Némely eskü nagyon egyszerű volt, mások pedig nagyon bőbeszédűen voltak megfogalmazva, különböző szertartásokat és szokásokat is fűztek hozzájuk. Az Úr Jézus elítélte a meggondolatlan, felelőtlen és könnyelmű esküdözést. Régi szokás volt, hogy valaki rosszat kívánt magának arra az esetre, ha nem tartaná meg szavát, és vállalta a rossznak a bekövetkezését. Jézus más szintre emeli az ember szavahihetőségét, éspedig: „az igen legyen igen, a nem pedig nem.” Az eskü helyett Jézus megoldásként az igazmondást parancsolja.

A beszéd az, ahol a legtöbbet vétkezhet az ember. Ha hibát követtünk el ezen a téren, és az Úr akarata ellen cselekedtünk, kérjük őt, hogy tegyen bennünket hiteles és igazmondó emberekké. Ha valakit az Úr eláraszt kegyelmével, és megbocsátja bűneit, annak ajkáról elveszi a hamisságot és igazzá teszi. Az ilyen embernek nem kell többé szavait esküvel erősítenie, mert a megváltott és újjászületett élete elég fedezet lesz a szavahihetőségére. A mi szavaink hitelessége nem abban rejlik, hogy esküvel erősítjük meg, hanem a szívből jövő megváltott élet teszi azokat hitelessé. Hitelesek és őszinték-e a szavaid?

Papp László

DÉLUTÁN | 

A hallott ige továbbadása

Igehely: 5Móz 4:1–11; Kulcsige: 5Móz 4:9 „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.”

Istennek az volt a vágya, hogy amikor majd más népek látják Izráelt, akkor azt a megállapítást mondhassák el róluk, hogy bölcs és értelmes az Isten népe. Elmondja azokat a lépéseket, amelyek egy ilyen állapothoz vezetnek. Ezek számunkra is iránymutatóak.

Az első lépés ehhez az állapothoz az, ha meghallgatják az Isten végzéseit és rendeléseit. A második az, hogy tanulják meg ezeket a rendeléseket, ne csak elolvassák, és aztán elfelejtsék. Harmadik pedig az, hogy aszerint is cselekedjenek. Istennek az volt az elvárása, hogy az Ő népe se hozzá ne tegyen a rendelkezéseihez, se el ne vegyen azokból, az volt a célja ugyanis ezekkel, hogy bölccsé tegye az Ő népét.

Ha mi is azt akarjuk, hogy Istennek bölcs és értelmes népe legyünk, akkor hallgassuk az igét, tanuljuk meg, éljünk az Isten rendelése szerint. Amit megélünk a megértett igéből, azt fogjuk tudni hitelesen továbbadni. A környezetünk figyel bennünket, és nem abból fogják megérteni, meglátni Istent, amit mondunk, hanem abból, amit mi megértettünk, és amit megélünk, ehhez kell az igetanulás is.

Szánjuk oda magunkat Isten igazságainak tanulmányozására, megértésére, és legyünk jó példák másoknak Isten dicsőségére!

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”

„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.