2024. január 15., hétfő

DÉLELŐTT | 
Küldetésünk egy haragvó világban

Igehely: Mt 5:13–16; Kulcsige: Mt 5:13 „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

A hívő ember nem döntheti el, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá, de azt, hogy ő hogyan viszonyul másokhoz, azt eldönteti. Nem várhatjuk meg, hogy kedvezőek legyenek a feltételek ahhoz, hogy meg tudjuk élni a hívő életünket. Éppen ez a hívő élet lényege, hogy a gonoszsággal teli világban épp az ellenkezőjét vigye be. Amikor a világ hozzánk haraggal viszonyul, az Úr Jézus arra tanít, hogy mi békességet és ne haragot hordozzunk. Nekünk nem elvárásaink kell legyenek, hanem mi magunk kell önfeláldozóan a jót tegyük. Ebben a világban nagy a szellemi sötétség, ezért mi magunk kell legyünk a világosság a környezetünkben.

A világban sok az ízetlenség, ezért az is a feladatunk, hogy ízesebbé tegyük a körülöttünk levő világot. Ha a haragra haraggal válaszolunk, akkor nem vagyunk többek annál, akik igeismeret nélkül haragszanak. Az ige azonban bölccsé tesz bennünket, hogy azzal szemben, ami a világban van, mi többek legyünk.

Ma Jézus arra kér téged, hogy az ellen a gonosz ellen, ami a világban van tegyél valami jót, érdemlegest, maradandót.

Mit tehetsz ma azért, hogy a környezeted változzon?

Papp László

DÉLUTÁN | 

A kőtáblákra írt üzenet

Igehely: 5Móz 4:9–14; Kulcsige: 5Móz 4:13 „Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára.”

Isten hatalmas kézzel kihozta népét Egyiptomból, és azután is lépésről lépésre gondoskodott róluk. Gondot viselt fizikailag, de ami legfontosabb, hogy olyan lelki alapigazságokat adott nekik, amik a következő időszakban nagyon hasznosak voltak számukra. Nem csak betűk sokasága volt a kőtáblákra írva, hanem benne rejlett az Isten élő üzenete népe számára. Szavainak súlya és ereje volt.

Fontos lelki tanácsokat találunk igénkben. Egyik az, hogy a nép vigyázzon magára, őrizze meg lelke tisztaságát. Az, hogy vigyázzon magára, azt jelenti, hogy viseljen gondot önmagára és Istennel való kapcsolatára, és hogy a csodákról, amiket Isten tett az életükben, el ne feledkezzenek. Isten emlékezteti őket ezekre, hogy újra felbátorodjon népe a szövetség megújítására. Ezek az események azt bizonyítják, hogy Isten nemcsak egy kőtáblára írt üzenetet akar adni népének, hanem az események által, amik népével történtek, bizonyítani akarja, hogy mennyire szereti őket.

Isten újra és újra emlékeztet bennünket is a csodálatos eseményekre, amik velünk is történtek, hogy ezáltal győződjünk meg Isten velünk kötött örök szövetségéről. Legyen az ige a szívünkbe írt Isteni üzenet, és így emlékezzünk arra, amit Isten velünk tett.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?