2024. február 24., szombat

DÉLELŐTT | 
A tanítványság ára

Igehely: Mt 10:34–39; Kulcsige: Mt 10:39 „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

A 38. versben egy olyan eszközről olvasunk, ami a szenvedést és a halált jelentette: a keresztről. Ez egy olyan kereszt, amit a tanítvány fel kell, hogy vegyen. A 39. igevers a döntésünk két következményét mutatja be. Mind a két embertípus életéből két képet látunk. Látjuk a földi életük döntéseit, és ennek a következményét az örök életre. Az első egy olyan ember, aki megtalálta az életét ezen a földön. Megtalálta a karriert, megtalálta a sikert, megtalálta saját magát. Viszont aki egy életen át önmagát akarja megvalósítani, az elveszti az örök üdvösségét. A másik egy olyan tanítvány, aki meghalt a saját vágyainak, saját kívánságainak, és él benne Krisztus. Ha ebben a földi életben nemet tudsz mondani a saját terveidnek, vagyis keresztre adod saját magadat, akkor megtalálod az életed.

Te melyik életet keresed? Keresed a boldogságot ebben a földi életben? Vagy keresed a boldogságot Krisztusban? Mindenki az életet akarja keresni, de nem mindenki találja meg, és ez azért van, mert nem jó helyen keresik. Keresd az Istennél, és biztosan megtalálod. „Akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil 3:8).

Király Márk

DÉLUTÁN | 

Nyugalom az ítélet után

Igehely: Zof 3:8–13; Kulcsige: Zof 3:13 „Izráel maradéka nem cselekszik hamisan, nem beszél hazugul, és nem lesz csalárd nyelv szájában. Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek.”

Ebben a szakaszban az Isten ítéletét követő mennyei nyugalom ígéretét látjuk. Ez a nyugalom Isten jelenlétében azoknak van megígérve, akik elfogadják Jézus Krisztus áldozatát. Az Ige Isten ítéletével kezdődik, ami emlékeztet az igazságtalansággal és gonoszsággal átitatott világ tetteinek következményeire. Mégis, a nyugalom ígérete fényesen átragyog ezen.

Isten arról az időről beszél, amikor megtisztítja a nép ajkát, hogy segítségül hívhassák az Ő nevét, és egységben szolgálhassák Őt. Az Úr Jézus áldozata árán mi ezt most megtehetjük. Akik a lelki Izráelhez tartoznak, azok ezt meg is tették. A lelki Izráel egy olyan nép, amely nem fog gonoszságot tenni, nem fog hazugságot beszélni. Táplálkoznak és lakoznak békességben, és senki sem ijeszti meg őket. Ez a mennyei nyugalom képe, egy olyan nyugalomé, amely az Istennel való helyes kapcsolatból származik, amely mentes a bűntudattól és a félelemtől. Ez a kép csak akkor lesz teljes, amikor a mennyországban leszünk. Mégis, amíg a földön vagyunk, addig is tudjuk és hisszük, hogy Isten megbocsátott, hogy örök életünk van. Akik az Úr nevében bíznak, azok része az örök nyugalom.

Király Márk

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?