Igehely: Zsolt 65:1–14; Kulcsige: Zsolt 65:12 „Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.”
Az év küszöbén állva, olvasva ezt a zsoltárt, ahogy visszatekintünk az elmúlt évre, igazat kell adnunk a zsoltárírónak. A hálaadás és áldás a bűnök bocsánatával kezdődik. Van szabadítónk, aki nemcsak megszabadít, aztán magunkra hagy, hanem uralkodik és irányt mutat. Ebből az iránymutatásból és Urunknak való engedelmességből származik aztán minden áldás, amely „megkoronázza az évet”.
Most, amikor visszatekintesz, milyennek látod az elmúlt évet? Volt értelme napjaidnak? Volt értelme munkádnak? Volt-e bőséges áldás, amiért most hálát adhatsz? Ha igen, akkor állj meg egy percre, és adj hálát Istennek! Szabad, sőt kell ujjongással énekelni és magasztalni Istent.
Megtörténhet, hogy a válaszod az előbbi kérdésekre: Nem! Nem látod életed értelmét, nem ismered fel az áldást, és nyomaszt az élet. Ha így van, akkor van feléd egy másik kérdésem: volt-e részed bűnbocsánatban, volt-e új kezdet az életedben? Hamarosan új évet kezdünk, kezdjél te is újat, bűneidet megbánva, szabadon. Eddig rossz úrnak szolgáltál. Válassz új Urat, és akkor nemcsak az év végén, hanem bármikor, amikor olvasod ezt a zsoltárt, visszatekinthetsz és dicsőítheted te is Istent.
Sütő Árpád
Isten útjainak dicsérete
Igehely: Zsolt 66:1–20; Kulcsige: Zsolt 66:3 „Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.”
Egy újabb Istent dicsőítő éneket olvastunk fel. Az éneklés bizonyos mértékű érzelmet igényel. Ez az érzelem lehet szomorúság vagy öröm. Ha van öröm, magától értetődően következik az éneklés, ezért a keresztyének mindig is éneklő emberek voltak. Nem is tehet mást a hívő: Istent dicsőítve énekel, amikor rácsodálkozik nagyságos dolgaira, szeretetére, gondviselésére. Más szempontból nézve az éneklés nem csupán a mi érzelmeink kifejezéséről szól, mert nem rajtunk van a hangsúly. A középpontban mindig Isten kell álljon, róla kell szóljon a dicsőítés. Nem magunkra vonjuk a figyelmet, hanem arra, amit Isten tett. Más szóval: imádatunk tartalma a zene által sem a mi élményeink, bármilyen intenzívek vagy erőteljesek legyenek is, hanem Isten és Isten dicsősége.
A zsoltáríró felemlegeti énekében az Isten nagyságos dolgait. Minden róla szól, arról, amit Isten tett, semmi sem mutat vissza a zsoltáríróra.
Gondolj vissza most, az év utolsó napján, melyek azok a nagyszerű dolgok, amiket Isten veled tett az elmúlt évben. Emlegesd ezeket imában és énekekben, Istennek adva hálát mindenért.
Sütő Árpád
