2024. augusztus 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Hivatalnok, akit Isten használ

Igehely: Neh 1:11–2:9; Kulcsige: Neh 1:11 „Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert a te szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.”

Milyen szép az imádkozó, istenfélő hivatalnok; az olyan jogalkotó, aki nemcsak esküszik a Bibliára, hanem munka közben is nyitva tartja azt; az olyan polgármester, aki imával kezdi meg zsúfolt napjait és nyilvános rendezvényeit.

Isten meglepő módon is fel tud használni kulcspozícióban levő embereket. Nagy Károly testvért, a szilágysági ébredés egyik vezető igehirdetőjét a kommunista vezetés perbe fogta a 60-as években. A tárgyalásra a nagyváradi táblabíróságon került sor, amikor váratlanul egy bukaresti román hivatalnok nagy ékesszólással védelmébe vette. Bizonygatta, hogy „ez az ember nem egy lázító, hanem a Bibliának engedelmeskedő, Isten szolgája.” Beszéde nyomán a tárgyalás más hangnemben folytatódott, és az ítélet is sokkal enyhébb lett. Senki nem tudja, ki volt. Ahogy jött, úgy ment el.

Az imádság meg tudja változtatni még a keménykezű diktátorokat is. Ma imádkozzunk a helyi vezetőkért, polgármesterekért, hivatalnokokért, hogy a város, község jóléte mellett keressék a Jó Isten tetszését is.

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Az Istenhez térő nép győzelme

Igehely: 1Sám 7:2–13; Kulcsige: 1Sám 7:12 „Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Egyszer csak elegük lett a szolgaságból. Saját országukban váltak szolgákká úgy, hogy a Seregek Ura volt az Istenük. Kijózanító volt a vereségük a filiszteusokkal szemben, mert azt hitték, hogy a frigyláda jelenléte önmagában elég. A jelkép ott volt, de az Isten már elhagyta őket.

Lelki szabály az, hogy ahol elveszítettük a csatát, az Isten jelenlétét, oda kell visszamennünk. Ezt az igazságot szemlélteti Bunyan János főhőse a Zarándok útjában. Ahhoz az útelágazáshoz kellett visszamennie, ahol letért a keskeny útról, hogy folytathassa zarándoklatát a mennyei város felé. A 350 évvel ezelőtt íródott allegória ma is aktuális. Tudjuk, hogy csak a megalázkodás, bűnbánat fordítja vissza az eseményeket, hozza vissza az ellenség kezébe került értékeinket, kincseinket, foglyainkat; mégis olyan nehéz beismernünk, hogy vétkeztünk.

A győzelem a Sámuel áldozati oltáránál dőlt el. Térden állva messzebbre látunk és jutunk el, míg Ében-Háézerbe meg nem érkezünk.

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.