2024. augusztus 17., szombat

DÉLELŐTT | 
A törvény kijátszását Isten is látja

Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”

Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.

Jézus ez utóbbihoz nagyon hasonló példát hoz elő a farizeusok közösségéből. Ők ugyanis találtak egy kiskaput, hogyan ne gondoskodjanak anyagilag szükségben lévő szüleikről, mondván, hogy azok az anyagiak, amiket erre tudnának szánni, azt az Istennek kell fölajánlaniuk. Gyakorlatilag az Úrra hivatkozva szegték meg az Úr törvényét. Jézus törvénymagyarázataiban az a csodálatos, hogy bemutatja bennük a szerető és gondoskodó Istent, aki minden parancsolatot azért adott nekünk, hogy azokat megtartva békességben és jólétben éljünk.

Képes vagy-e meglátni Isten szeretetét és jóságát azokban a parancsolatokban is, amiket nehezedre esik megtartani?

Győri Gábor

DÉLUTÁN | 

Isten titkainak sáfárai

Igehely: 1Kor 4:1–5; Kulcsige: 1Kor 4:2 „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A sáfár mai neve vagyonkezelő. Olyan megbízott, aki más személy anyagi javaira felügyel. Nemcsak őrzi a rá bízott értékeket, hanem ügyel arra, hogy azok ne értéktelenedjenek el. A pénz kamatozzon, a gazdaság működjön, a birtok gyarapodjon!

Nekünk, újjászületett hívő embereknek az evangélium fölött kell sáfárkodnunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy Isten szeretete, Jézus Krisztus kegyelme és Szentlélek Isten jelenléte egyre ismertebb, és egyre nyilvánvalóbb legyen a környezetünkben élő emberek között. Mindenekelőtt ez a feladatunk. Ha mindezek fölött hűségesek vagyunk, saját képességeinkhez képest mindent megteszünk, akkor meg fogjuk kapni Istenünktől a dicséretet. Ezenfelül, hogy ki mit gondol rólunk, egyáltalán nem számít. Sőt az sem, hogy mi mit gondolunk másokról.

Egyedül az Örökkévaló elismeréséért érdemes dolgozni, és az ő figyelmére vágyni. Legvégül úgyse számít semmi más, csak az, hogy Isten mit gondol rólunk, ő hogyan ítélkezik felettünk, és hogy jó sáfárai voltunk-e az evangéliumnak.

Győri Gábor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.