Igehely: Kol 3:12–15; Kulcsige: Kol 3:13)
Ha hosszú ideig együtt élsz valakivel, az először apróságnak tűnő, furcsa, idegen szokások könnyen zavaró, idegesítő tényezővé válhatnak, amik pillanatok alatt tönkretehetik a napunkat. Utólag visszagondolva nevetséges vitákat szült a „Ne rágj ilyen hangosan!” és a „Miért kell mindig ott hagynod a ruhád, ahol levetetted?” – megnyilvánulások.
Egy kollégiumi szobában, vagy gyerekként a testvéreddel megosztott dolgokkal kapcsolatos kellemetlenségeken könnyebb túllépni, hiszen tudható, hogy csak egy ideig szükséges elviselnünk a másik idegesítő természetét. De egy házasságban, ami Isten terve szerint életünk végéig tart, ostobaság számontartani és számonkérni egymás hiányosságait. Sajnos, nem egy olyan házasságot láttam már tönkremenni, ahol rendszeresek voltak az olyan viták a házastársak között, amiben egymás fejéhez vágták, hogy ki mikor mit követett el a másik ellen! Ilyenkor gyakran időben egyre messzebb és messzebb mennek vissza a felek a sérelmek felelevenítésében. Pedig meg van írva, hogy „a szeretet nem rója fel a rosszat” (1Kor 13:5).
Szoktad-e emlegetni szeretted hibáit? Kész vagy-e elengedni minden vélt és valós sérelmet?
Győri Gábor
Testben akarjátok befejezni?
Igehely: Gal 3:1–7; Kulcsige: Gal 3:1 „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! ki igézett meg titeket: Késői szövegek hozzáteszik: hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak”
A galáciai gyülekezetek tagjai többnyire pogány származásúak voltak. Megtérésükkor megtapasztalták Isten jelenlétét, újjászülettek, megváltozott az életük. Később azonban megjelentek olyan tanítások a gyülekezetben, amiknek hatására a Krisztus jelenlétének megéléséről áthelyeződött a hangsúly a törvény megtartására. Mivel ezt az ellentmondást nem vették észre, ezért nevezi Pál esztelennek őket.
Születésemtől kezdve keresztyén értékrend szerint neveltek. Kiskoromtól volt Bibliaismeretem, értettem a gyülekezeti szokásokat, tanításokat. Heti 4 alkalmon részt vettem. Hangosan imádkoztam és énekkarban énekeltem. Mindez nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzon engem a gyűlölködésben, istenkáromlásban, az önpusztító életvitelben. Ám nagy dolgokat tapasztaltam meg, miután átadtam az életemet teljesen Krisztusnak. Megtanultam megbocsátani. Rendeződtek a kapcsolataim, amikben korábban harag volt és neheztelés. Anyagias, önző gondolkodásomat felváltotta egy szeretetteljes értékrend, belső félelmeimet elmosta az Isten iránti bizalom. Nem mellesleg volt több istenélményem és természetfeletti megtapasztalásom. Mindezeket az életemet máig meghatározó változásokat egyedül Jézus jelenlétének köszönhetem.
Győri Gábor
Új hozzászólás