2024. augusztus 12., hétfő

DÉLELŐTT | 
Generációs

Igehely: Péld 30:10–17; Kulcsige: Péld 30:11 „Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja!”

Ágúr őszinte alázattal kereste Isten igazságát és útmutatását. Bölcsességének alapja, hogy az Örökkévaló kijelentései alapján érdemes élni a földi életet, és ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad (5–6.v.). Isten parancsainak semmibe vételével példázza az istentelen emberek gonoszságát, akik éppen az ellenkezőjét teszik annak, amit az Úr kér választott népétől. Egyszerű, hétköznapi helyzetek ezek, amibe a bölcstelen ember meggondolatlanul gyakran beleesik: egy-egy önző megnyilvánulás, elhamarkodott beszéd, vagy másoknak tetszeni akarás, képmutatás, ami könnyen tévútra vezeti azokat, akik nem törekszenek szent életre.

Nem kirívó bűnökről van itt szó, de rámutatnak ezek arra, hogy milyen mélységesen romlott és istentelen az olyan ember, aki rosszat mond apjáról, és rosszat kíván anyja életére. Hiába mentegetőzik utána, hogy nem is gondolta komolyan, csak a beszélgetés hevében jelentett ki ilyeneket, vagy gyakran hallani azt is, hogy „csak az ital szólt belőle”. Jézustól azt tanultuk, hogy „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45).

Tudsz őszinte tisztelettel beszélni szüleidről? Különösen akkor, amikor nyilvánvaló szüleid hibája, ellened elkövetett bűne, képes vagy-e krisztusi szeretettel szólni hozzájuk, róluk?

Győri Gábor

DÉLUTÁN | 

Elhajolt szíve az Úrtól

Igehely: 1Kir 11:1–13; Kulcsige: 1Kir 11:9 „Megharagudott azért az Úr Salamonra, mivel elhajolt szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki.”

Amíg Salamon fiatal volt, ragaszkodott Istenhez és az ő igazságaihoz. Nagy dolgokat tett az Úrért és nagy áldozatokat hozott érte.

El tudjuk képzelni, milyen szaga és milyen füstje lehetett ezer égő állatnak Gibeón áldozóhalmain? Elképesztő, borzalmas, fenséges élmény, ami méltó a mindenható Isten nagyságához! Nem mellesleg óriási anyagi áldozat Salamon részéről. Ezzel a tettével érdemelte ki először, hogy az Úr megjelenjen neki (1Kir 3:4–5). A második alkalom a templom építésének befejezésekor történt, a szintén nagy odaadás jutalmaként (1Kir 9:1–5), de ekkor már megkapta azt figyelmeztetést, hogy ha más istenek tisztelete felé fordul, az Úr elpusztítja nemcsak Salamon királyságát, hanem a templomot, sőt saját népét is (1Kir 9:6–9).

Salamon nem vette komolyan a figyelmeztetést, és mint a népért közbenjáró királynak, az ő lelkén szárad a zsidó nép nyomorúságos történelme. Persze Isten nagyságos kegyelméből sokszor fölkínálta övéinek a megtérés és helyreállás lehetőségét, de ezzel azóta sem éltek.

Borzasztó példája Salamon annak, amiről az Úr Jézus mondott példázatot, hogyan fojtja meg a gazdagság csábítása Isten igéjét (Mt 13:22)!

Győri Gábor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.