2024. augusztus 11., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A család terve és szabályai

Igehely: Ef 6:1–4; Kulcsige: Ef 6:2 „«Tiszteld apádat és anyádat»: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik.”

Egyszer egy testvérpárra vigyáztam, a fiúk 7 és 9 évesek voltak. Szóba került a tetoválás kérdése, és a kisebbik azt mondta, hogy ő csak egyetlen dolgot engedne fölírni magára, a tízparancsolatot, hogy mindig emlékezzen rá. Eszembe jutottak Mózes szavai: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra” (5Móz 6:6–9)! Valóban szükséges különböző helyekre fölírni az Úr szavait, de még fontosabb, hogy emlékezetünkbe legyenek azok beleírva. Meg is kérdeztem tőlük: tudják-e a tízparancsolatot? Elkezdték sorolni egymás szavába vágva, hogy „Tiszteld apádat és anyádat”, mintha ez lenne az első és legfontosabb, majd még vagy ötször elmondták ezt a mondatot, hátha eszükbe jut a folytatás. Végül csak összeszedték közösen mind a tízet, de megragadt bennem az a gondolat, milyen gyakran hallhatják szüleiktől az emlékeztetőt erre a parancsolatra, ha számukra ez lett az első és legfontosabb! Bárcsak az Istenre vonatkozó rendelkezéseket is ilyen gyakorisággal és határozottsággal ismételgetnénk gyermekeink előtt: „Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5Móz 6:5)!

Az ötödik parancsolat az első azok között, amelyek az emberekhez való viszonyulásról szólnak. Életünk kezdetétől meghatározó kapcsolat ez, és nagy hatással lehet életünk hosszára és az ember életminőségére is a szülőkkel való kapcsolat. A tisztelet azonban csak kisgyermek korban jelent feltétlen engedelmességet. Ahogy idősödnek a szülők, egyre inkább a segítségnyújtásban, majd a róluk való gondoskodásban kell, hogy megnyilvánuljon.

A Máté 7:12-ben Jézus szavai alapján elgondolkodtam, hogy az az ígéret, hogy „jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön” nincs-e közvetlen kapcsolatban azzal a példával, amit gyermekeink tőlünk látnak, hogyan gondoskodunk mi idős szüleinkről? Fognak-e vajon gondoskodni rólunk, visszafizetve azt a szeretetet, amit tőlünk kaptak?

Megvan-e benned a tisztelet, az elhatározás arra, hogy édesapádnak és édesanyádnak jó dolga legyen, és hosszú életű legyen ezen a földön?

Győri Gábor

Imaáhítat: 

Könyörögjünk Istenhez, hogy Ő védje a családokat a Sátán rombolásával szemben! – 2Kor 2:10c-11

Bibliaóra: 

Ha gyaláznak Krisztus nevéért – 1Pt 3:14-22; 4:12-19 (1Pt 4:14)

DÉLUTÁN | 

Sámson téves döntései és Isten titkai

Igehely: Bír 14:1–20; Kulcsige: Bír 14:1 „Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt.”

Timná városa, ahonnan Sámson feleséget választott, azon a területen fekszik, ami a Dán törzsének öröksége (Józs 19:43). Ebben az időben viszont filiszteusok lakták. A filiszteusok nagyravágyó, harcos nép volt, könnyen ellen tudtak állni Dán erőtlen támadásainak. Különösen miután az emóriak a hegyvidékre szorították őket, és nem engedték, hogy a földművelésre sokkal alkalmasabb völgyekben éljenek (Bír 1:34). Így északról a kánaáni nép, dél felől a filiszteusok sanyargatták Dán törzsét, akik a legjobb területektől estek el. Első gondolatunk az lehet: hogy hagyhatta Isten mindezt megtörténni népével, akiknek oda ígérte ezt a területet (Józs 23:4)? De valójában ez Isten büntetése volt, amiért nem teljesítették kérését, hogy az itt lakó népeket mindenestül irtsák ki, nehogy eltanuljanak tőlük olyan szokásokat, amik miatt eltávolodhatnak Istentől (5Móz 20:16). Izráel fiait az Úr többször figyelmeztette arra, hogy ne keveredjenek ezekkel a népekkel, különben nem segít a velük szembeni harcban, sőt ez az engedetlenség az Ígéret földjének elvesztését fogja okozni (Józs 23:12–13). Isten a kegyelmét abban mutatta meg népének, hogy bírákat adott nekik, akik által segített eredeti akaratát megvalósítani (Bír 2:18).

Ezért is csodálkoznak Sámson szülei azon, hogy egy filiszteus lányt választott magának feleségül. Hiszen azt a csodálatos ígéretet kapták, hogy fiúk felszentelt szolgája lesz az Úrnak, aki megszabadítja választott népét a filiszteusoktól (Bír 13:5). Ezzel szemben azt látták, hogy tovább folytatja, amit utálatosnak lát az Úr. Azt nem tudhatták, hogy mindez egyezik Isten tervével, hogy elkezdhesse népének fölszabadítását, amire ígéretet adott. Sámsonnak ugyanis ürügyre volt szüksége, hogy ne kockáztasson nyílt háborút, aminek következtében egész törzsét is kiirthatták volna, viszont meg tudja gyengíteni a filiszteusokat. (Bír 15:3–8).

Sámson találós kérdésére a 18. versben szintén találós kérdés formájában érkezik a felelet, aminek a megfejtése: szerelem (Énekek 2:3; 5:1; 8:6). Ez prófétikus jelentőséggel bír. Ahogy Sámson felesége hűtlen lesz férjéhez, úgy válik hűtlenné az Örökkévaló népe Istenéhez.

Győri Gábor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
18 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.