2024. augusztus 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Menthetetlenül a jelenben élünk

Igehely: Jak 4:13–15; Kulcsige: Jak 4:15 „Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”

Elbizakodott üzletemberek dicsekszenek a terveikkel. Már eldöntötték, hogy mikor és hova akarnak menni. Meddig maradnak és mivel foglalkoznak. A nyereséget is előre kiszámolták. Egyetlen fontos tényezőt kihagytak: Isten akarata semmilyen szerepet nem játszik ebben a nagyszerű tervben. Pedig elvileg ők atyafiak Jakab testvér szerint. Imaházba is járnak, főleg azért, hogy megkérjék Istent, áldja meg a terveiket.

Jakab nem a tervezés ellen beszél, csupán azt mondja, hogy az ember tervei nem lehetnek biztosak, ezért be kell vonni Istent már a tervezés folyamatába is. Adjuk meg Istennek a változtatás jogát. Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ha Isten nem akarja azt, amit elterveztél, akkor nem kaphatod meg a segítségét, s a terved nem áldás lesz számodra, hanem átok. Az áldást akkor éled meg, ha Istent megkérdezve hoztad meg a döntéseidet, és így fogsz neki a megvalósításnak. Abban soha nincs bánat, keserűség, de annál inkább van benne békesség és öröm. Vajon nem pont emiatt van annyi boldogtalan hívő? Bűnei meg vannak bocsátva, a menny felé tart, de a hétköznapi terveiből, az anyagi döntéseiből kihagyta Istent. Pedig az élete olyan, mint a lehelet.

Istennek is vannak tervei... velünk. Törekedjünk azokat megismerni, és beléjük simulni!

Lukács János

DÉLUTÁN | 

A megelégedés értéke

Igehely: 1Tim 6:6–10; Kulcsige: 1Tim 6:6-7 „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.”

Az apostol emlékeztet, hogy üres kézzel érkezünk a világba, és ugyanígy távozunk majd innen. Errefelé divatos a mondás, hogy a halottas kocsinak nincs utánfutója. Csak az egyiptomi fáraók temetkeztek mindenféle konyhai felszereléssel, kedvenc fegyvereikkel és sok más hiábavaló tárggyal, azt gondolva, hogy az biztosan kell majd a túlvilágon.

A Biblia könyörtelenül szembesít minket az igazsággal. A világból semmit nem vihetünk ki, amikor távozni kell az örökkévalóságba. Ezért a jelenben elégedjünk meg azzal, amink van, és törekedjünk a kegyességre. A kegyesség az Isten előtti meghódolás állapota, amikor őt tartod a legfontosabbnak, az életed értelmének. Legyen tehát Isten a fontos, nem a pénz és az, amit meg lehet venni rajta. A pénz is egyfajta isten. Sok mindent meg tud oldani, de nem mindent. Az alkotó, mindenható és megváltó Isten azonban korlátlan hatalommal és szeretettel figyel a szükségeinkre, és betölti azokat.

A pénz szerelme esztelen és káros kívánságokat szül, romlást és pusztulást okoz. Akik a pénzbe lesznek szerelmesek, eltévelyednek a hittől, és sok fájdalmat okoznak maguknak.

Légy szerelmes az Úr Jézus Krisztusba! Ő a mennyei vőlegényünk, aki az életét is odaáldozta értünk, és az egész mennyországot kész nekünk adni.

Lukács János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.