Igehely: Jel 20:1-6; Kulcsige: Jel 20:5 „A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.”
Nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol nincs jelen a Sátán. Ebben a szakaszban erről olvashatunk, de itt inkább az erőviszonyokon, a szenvedésen és jutalmon van a hangsúly (majd a holnapi ige részletezi jobban a „hétköznapi” életet ebben a korszakban). Mit fed fel az Ige? Istené a legnagyobb hatalom, a Sátánt le lehet győzni. Itt nem is maga Isten az, aki megkötözi a Sátánt, hanem egy angyal. Nyilván, ezt Isten képviseletében, az Ő parancsára cselekszi. Csakis így lehet győzni. Akik elbizakodva, Isten nélkül akarnak szembeszállni a Sátánnal, azok úgy járnak, mint Szkévá fiai. Amíg Isten megengedi, addig a Sátán sok szenvedést tud okozni. Nem kell lebecsülni az ördög hatalmát a mai világban sem, de a jövőben ez még inkább nyilvánvaló lesz: akik nem imádják őt, azoknak a mártírhalálra kell felkészülniük. Természetesen mindenki nagyon kíváncsi arra, mi is a fenevad bélyege. Sok dologra mondták már a történelem folyamán (pl. még nem is olyan régen a bankkártyára, biometrikus személyi igazolványra, legutóbb a koronavírus elleni oltásra.) Tudunk-e józanok maradni, vagy pánikba esünk minden rémhír hallatára?
„Tövis nélkül nincs korona” – gyermekkoromban sok ilyen feliratú bibliajelzőt láttam. Ennek beteljesedését látjuk itt: akik az életükkel fizettek a hitükért, azok különleges jutalomban részesülnek: az első feltámadásban, és együtt uralkodnak Krisztussal. A hívőknek csak kis része fog ebbe a csoportba tartozni, de ne feledjük, Istennél egy pohár víz sem veszti el jutalmát. Nem fáradunk-e bele sokszor a jó cselekvésébe, ha nem kapunk jutalmat, sőt néha inkább büntetést?
Ítélő hatalom. Akik itt uralkodnak, azok nem egy ezeréves egzotikus vakációt kaptak jutalmul. Feladatuk van: ítélni, igazságot szolgáltatni, a rendet fenntartani. Ezek szerint ez itt még nem a mennyország! Az emberi gonosz természet még mindig működik, még ha nincs is jelen a Sátán. Krisztus és a szentek uralkodásának köszönhetően ez egy békés időszak lesz, de amint újra lehetőség nyílik a gonoszságra, az emberek hajlamosak lesznek rá.
Sokszor felfedezem magamban is, hogy csak a külső körülmények tartanak vissza bizonyos bűnöktől. Mint Isten gyermekeinek, legyen szívünkbe írva az Ő törvénye!
Szekrényes József
Imaáhítat: Kérjük az Urat, hogy egyek legyünk vele mindhalálig - és utána is! – Róm 6:5
Bibliaóra: A gyümölcstermés leckéje – Lk 8:4-18 (Lk 8:15)
Lehet-e böjtölni kemény szívvel?
Igehely: Zak 7:1-14; Kulcsige: Zak 7:12 „Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ura küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ura.”
Az ötödik hónapban tartott böjtöt Jeruzsálem lerombolása után kezdték gyakorolni (2Kir 25:8–9) – a jelen történet idején ennek már 70 éve. Ez nem egy törvény volt, hanem egy szokás: megemlékezés a nemzeti katasztrófára, a fogság kezdetére. Most, hogy vége a fogságnak, tartsák-e továbbra is? Ez a bételiek kérdése a papokhoz.
Egyrészt jó az, hogy megkérdőjelezték ennek a böjtnek az időszerűségét. Ez azt mutatja, hogy tudatában voltak, hogyan is kezdődött, hogy a szabadulásért való könyörgés volt a célja. Isten pedig – ígéretéhez híven – megadta a szabadulást. Nem történik-e meg velünk is, hogy olyan szokásokat gyakorlunk, amiknek nem tudjuk az okát, nincs rá igei alap, mégis szinte törvényi erőre emelkedtek az idők folyamán, de gondolni sem szabad arra, hogy megkérdőjelezzük őket?
Másrészt úgy néz ki, féltek attól, hogy esetleg magukra vonják Isten haragját, ha ezt abbahagyják. Ezért fordultak a papokhoz, mintegy támogatást kérve. Ez pedig az istenképüket jellemzi – még mindig úgy gondolnak Istenre, mint aki csupán külső vallásosságot vár el népétől, mint a pogányok istenei. Zakariás emlékeztet: nem Isten kérte ezt a gyászt, böjtöt. Ő egyebet kért már a fogság előtt: „szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!” Éppen azért érte a népet a büntetés, mert ezt nem akarták gyakorolni. Ennek a következményét látják most a lerombolt országban. Isten nem változott, most is csak ezt kéri. Könnyebbnek tűnik valamilyen vallásos gyakorlattal elnyerni Isten jóindulatát, de ez a pogányokra és isteneikre jellemző, ahol csak a külsőségek számítanak. A mi Istenünk nem ilyen, ő a szív állapotát nézi.
Bármennyire különbeknek gondoljuk magunkat mi, kegyelem alatt levők, mi is beleesünk néha abba a hibába, hogy Isten tetszését különböző cselekedetekkel próbáljuk megnyerni. Azt számoljuk, hányszor megyünk el gyülekezetbe, hányszor imádkozunk hangosan, mennyi gyülekezeti tevékenységben veszünk részt – ami mind jó, de nem helyettesítheti a szeretetet és az irgalmasságot. Ahhoz pedig, hogy megtudjuk, milyen az Istennek tetsző élet, nem is kell prófétához menni. Megtalálunk mindent az Igében.
Szekrényes József
Új hozzászólás