Igehely: Jel 18:1-10; 21-24; Kulcsige: Jel 18:21 „Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és nyoma sem lesz többé.”
A paráznasággal megjelenik az anyagi érdek is. A tegnapi nagy parázna után ezúttal egy másik Babilonnal, a gazdasági Babilonnal állunk szemben. Babilon Bábeltől kezdve a mindenkori világi hatalmat testesíti meg. Az apostoli korban Róma volt az aktuális Babilon (1Pt 5:13). A konkrét városokon túl Babilon egy szellemiséget is jelent: az erkölcstelenségtől sem visszariadva gazdagságot szerezni és jólétben élni.
Kerültél már méltánytalan, igazságtalan helyzetbe, amiért Istent próbáltad követni, miközben körülötted a csalóknak, törvényteleneknek, hazugoknak nagyon is jól ment a sora? A 73. zsoltár szerzője is így járt, és megkísértette a gondolat, hogy ilyen feltételek mellett nem kifizetődő az Urat követni. De aztán újragondolva, rádöbbent, hogy a döntő különbség nem a jelenlegi anyagi boldogulásban van: az utak végállomása teljesen más. Az igazakat Isten megjutalmazza, a gonoszokat pedig utoléri ítélete.
Ne irigyeld azokat, akik álnokságukkal sikert sikerre halmoznak, és mindent megszereznek, ami pénzért megvehető! Váratlanul és menthetetlenül semmisül meg minden földi érték az Isten színe előtt.
Az igazán értékes dolgokat nem lehet megvásárolni. Törekedj ezek megszerzésére!
Szilágyi Szabolcs Dániel
A kegyelmezésben telik kedve
Igehely: Mik 7:18-20; Kulcsige: Mik 7:18 „Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.”
A megbocsátás az élet nehéz leckéi közé tartozik. Nagyon könnyű a bennünket ért sérelmeket nagyító alá tenni, és felháborodni azon, hogy mire volt képes az embertársunk. (Sajnos, nem vagyunk következetesek, mert amikor mi vétkezünk mások ellen, magunkkal szemben nagyon elnézőek vagyunk.) Ha egy számunkra érzékeny területen bántanak meg, a haragunk és igazságérzetünk olyan szinten tud tombolni, hogy elképzelni is nehéz azt, hogy valaha megbocsáthatunk.
És ez valóban így van. Nehéz megbocsátani... Kivéve annak, akinek már sokat megbocsátottak. Ha annak az Istennek a kegyelme éltet minket mindennap, aki újra és újra eltapossa a bűneinket, és a tenger mélyére dobja azokat, akkor nem az lesz a kérdés számunkra, hogy „Hogy lehet megbocsátani?”, hanem az: „Hogy lehet nem megbocsátani?” Emlékezz bűneidre, és legyen világos előtted, hogy Isten neked végtelenül többet bocsátott meg annál, amit neked kell elengedned.
Milyen jó tudni, hogy a mi Istenünk nem kötelességből bocsát meg nekünk, hanem azért, mert abban telik kedve, ha irgalmat gyakorolhat felénk. Ilyen csodálatos Istenünk van!
Bálint Dávid
Új hozzászólás