2023. szeptember 12., kedd

DÉLELŐTT | 
Nincs már, aki hirdetné Isten igéjét

Igehely: Jel 11:7-10; Kulcsige: Jel 11:7 „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket.”

Rendelt ideje van mindennek. Istennek gondja lesz rá, hogy a nagy nyomorúságban is legyenek tanúi, akik prófétálnak. Isten két választott tanújának különösen nagy hatalom és isteni védelem adatik egy előre megszabott időre. Isten megóvja őket, amíg a bizonyságtételüket be nem fejezik. Küldetésük betöltése után viszont megöli őket a fenevad.
A világ nem ünnepli az isteni tanúk által továbbított próféciát, mert az leleplezi őt. Azt az életvitelt nevezi gonosznak, amit a világ szeret, és amiből nem akar változni. Inkább ünnepli Isten tanúinak a halálát. A világ gyűlölete mögött azonban maga a Sátán áll, aki folyamatosan támadja Isten népét, pontosabban azokat, akik Istenről tanúskodnak. Emiatt a folytonos támadás miatt kell emlékeztetnünk magunkat arra, hogy – függetlenül attól, hogy az utolsó időkben élünk-e vagy sem – minden az Isten által megszabott időben történik, az idők végén pedig a Bárány újra győzni fog.
Napi elmélkedés: Milyen tanúja vagyok Istennek? Hogyan tanúskodhatok jobban Istenről a hétköznapokban? Érdekel-e a világ (az emberek) sorsa, vagy várom a pusztulását?

Szűcs Attila Levente

DÉLUTÁN | 

Az irgalmas és kegyelmes Isten

Igehely: 2Móz 34:5-9; Kulcsige: 2Móz 34:6 „Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!”

Az Ószövetségben gyakran találkozunk Istennek olyan neveivel, megszólítási formáival, amiket emberek istenélményük után mondtak, rácsodálkozva Istenre, kiemelve azt a tulajdonságát, amit megtapasztaltak, például: „Az Úr az én hadijelvényem” (2Móz 17:15); „Az Úr a békesség” (Bír 6:24); „Az Úr az én kősziklám” (Zsolt 144:1). A kijelölt szakaszban viszont Isten önmeghatározásával találkozhatunk, ami a zsidók számára Isten jellemének a lényegét jelentette.
Mózes a közelmúlt terheivel áll Isten jelenlétében a 34. részben – a nép a bálványimádás bűnébe esve, a kőtáblák összetörve –, várja Isten kijelentését. Ha őszinték vagyunk, sokszor mi is így állunk Isten előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy megérdemeljük a büntetést. A mi szerető Atyánk ilyenkor megmutatja nekünk azt, hogy Ő irgalmas és kegyelmes Isten. Ézsaiás 57:15-ben ezt olvashatjuk: „de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket.”
Ha megtapasztaltad, hogy irgalmas és kegyelmes az Úr, legyél alázatos, szelíd és szeretetteljes a körülötted levőkkel, tudva, hogy nem érdemből van üdvösséged.

Király Jonathán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.”

Egy hitetlen családban felnőtt fiatal, aki sosem káromkodott, pedig otthon ezt hallotta, megtérése, bemerítkezése után álmában sokszor káromkodott. Nagy harc volt ez az életében. Néha úgy gondolja az ember, hogy a hívőnek nincs harca. Épp ellenkezőleg: a hitre jutás után kezdődik az igazi harc.