2023. szeptember 10., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Világhatalmak és határaik

Igehely: Dán 11:31-37; Kulcsige: Dán 11:32 „Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez.”

Dániel számításai szerint a hetvenéves fogság – amiről Jeremiás próféta jövendölt – eltelt. Jeruzsálem viszont még mindig romokban hevert, és a népnek csak egy töredéke tért vissza atyái földjére. Dániel nem értette, hogy a hetven év elteltével miért nincs vége a nyomorgattatásnak, ezért rászánta magát a „dolgok megértésére”, megalázkodva Isten előtt. Isten ma is várja azokat, akik nem csak ismertetik kérdéseiket vele, aztán odébbállnak, hanem Dánielhez hasonlóan kitartóan és odaszánással keresik az isteni kijelentést. Három hét után érkezett a válasz, újabb látomás formájában.
A látomás annyira részletes és igazolható leírást ad az azóta már bekövetkezett eseményekről, hogy egyesek – tévesen – azt képzelik, hogy az említett események megtörténte után íródott. A négy király, akiket kétségkívül azonosítani lehet, a következők: I. Xerxész (Ahasvérus), III. Alexandrosz (Nagy Sándor), III. Antiokhosz Megasz (Nagy Antiokhosz), IV. Antiokhosz Epiphanész. Az utolsó király erőszakos uralma alatt Izráel népére nyomorúság vár. Lesz ugyan egy maroknyi csapat, az „értelmesek”, akik rövid ideig ellenállnak a náluknál aránytalanul nagyobb hatalomnak, de közülük is elesnek néhányan.
Mit kezdjünk mi, mai olvasók egy évezredek óta beteljesedett látomással? Hogyan válhat hasznunkra egy mások szenvedését előrejelző prófécia? Az ókor felsorolt uralkodói egytől egyig rendkívüli emberek voltak, ehhez nem fér kétség. Volt közöttük élelmes hadvezér, kiváló stratéga, sikeres politikus. Az angyal mégsem őket nevezi értelmeseknek! Az értelmesség olyan minőség, amit nem lehet erőszakkal, hatalommal vagy furfanggal megszerezni. Az értelmesek még a nyomorúság idején is hűségesek Istenükhöz, nincsen hatással rájuk sem fegyver, sem fogság.
Az értelmesek tudják, hogy legyen szó akár ókori, akár jelenkori hatalomról, egyik sem tudja átlépni az őt teremtő legfelsőbb Hatalom előre megszabott határait. Erről a titokról tudnak az értelmesek. Ezért nem tudja őket rávenni senki, hogy az előre megszabott határok között, ideiglenesen uralkodó hatalomhoz ragaszkodjanak a fölötte is uralkodó legfelsőbb Hatalom helyett.

Szűcs Attila Levente

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Dicsőítsük a mindent megcselekvő Istent, aki örök békét szerzett nekünk! – Ézs 26:12

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A helyes hozzáállás leckéje – Lk 6:27-49 (Lk 6:31)

DÉLUTÁN | 

A kegyelemben részesült bűnös

Igehely: Zak 3:1-10; Kulcsige: Zak 3:4 „Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.”

A kegyelem fogalmát sokan próbálták már megfogalmazni. A teljes jelentését a szavak nem tudják visszaadni úgy, mint a kegyelemben részesült bűnös ember élete.
Zakariás könyvének első hat fejezetében nyolc jelképes látomással találkozunk, melyeknek a célja megláttatni azt, ahogyan Isten azon munkálkodik, hogy újra lakozást vegyen a fogságból visszatérő népe között. Olvasva ezeket a részeket azt láthatjuk, hogy Zakariás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy nem az épületek helyreállása a legfontosabb, mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatnak kell helyreállnia.
A kijelölt igeszakaszban láthatjuk, ahogyan Isten helyreállítja a nép lelki vezetőjét, Jósua főpapot. Isten a helyreállító munkáját mindig a lelki vezetőkön kezdi el. Mikor kiárad kegyelme a vezetőkre, a nép láthatja Isten munkáját kibontakozni.
Ha egy bűnös ember Isten kegyelme által megszabadul a bűn rabságából, nagyon hamar szembesül a Sátán egyik fő taktikájával, a vádlással. Sokszor el akarja hitetni velünk azt, hogy a bűnösnek már nincs kegyelem. Ha ezt akár a bűnös ember, akár a körülötte levő, már kegyelemben részesült emberek elhiszik, akkor bevált a taktikája. Ha magunkra nézünk, könnyen tudunk azonosulni azzal a látvánnyal, amit Jósua főpap képe tár elénk: piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Ha magunkra nézünk, minden okunk meglenne arra, hogy elhiggyük a Sátán vádlásait. Mit tehet akkor a bűnös ember?
A mennybe’ fenn c. ének második szakaszában ezt énekeljük:
Mikor a Sátán megkísért, És vádol megbánt bűnökért,
Jézusra nézek, áldom Őt, A bűneimből megmentőt.
Ő halt meg minden vétkemért, A bűntelen a bűnösért;
Isten, a Bíró fölmentett, Krisztusra nézve engedett.
Ezt kell tennie minden kegyelemben részesült bűnös embernek ma is: nézzen Jézus Krisztusra, aki áldozata árán ma is el tudja venni bűnünket, és tud adni tiszta ruhát, új kezdetet, új életet.
Ha megkísértett a Sátán, és vádol, hogy bizonyos bűneidre nincs már kegyelem, ne higgy neki! Gyere úgy, ahogy vagy, és hidd el: Isten kegyelme ma is képes újjá teremteni, a romokból ma is tud életet fakasztani.

Király Jonathán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”

Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?