2023. november 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Isten figyelmeztetni is kész álomban

Igehely: 1Móz 20:1-8; Kulcsige: 1Móz 20:3 „Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony!”

A bűn olyan, mint egy járvány, mely nemcsak az óvatlanokat fertőzi meg, hanem a látszólag egészéges bacilushordozókkal érintkező óvatosakat is. Abímélek is megjárta a kegyes Ábrahámmal, aki pánikba esetten, kiagyalt hazugságával kis híján a házasságtörés bűnébe sodorta őt. Az jó, hogy e helyzet kibogozása Istenre maradt. Mert mi csak fenyíteni tudtuk volna a bűnre lehetőséget teremtő Ábrahámot, és – a bűn elkövetése esetén – Abímeleket. Az Úr bánásmódja a bűnössel más: „nem kívánom én a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 33:11). Ezért Isten sokféle eszközt fölhasználva segít a kísértés felismerésében, a vétkes szándék azonnali elhagyásában. Abímélek esetében az álmot, a mi korunkban inkább az Igét.
Urunknak ezt a művét nevezik a keresztyének megtartásnak, melynek lényege hitvallásunk szerint az, hogy a hívő „Szentlélektől támogatva, gyöngeségei ellenére is győz kísértései felett, és mindvégig hűségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végezetül pedig elnyeri az örök élet koronáját”.
„…Drága Jézus, ó, adj nekem / Szilárdságot, nagy hitet, / Megbotlástól, eleséstől / Uram, óvd meg lelkemet!” (HH 742)

Győri Kornél

DÉLUTÁN | 

A láthatatlanokra nézünk

Igehely: 2Kor 4:7-18; Kulcsige: 2Kor 4:18 „Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

Az elmúlt napok áhítatain az örökkévalósággal, a földi élet utáni dolgokkal foglalkozva nem hozott zavarba az, hogy többnyire testi szemmel nem látható az, amiről olvastunk, beszélgettünk, amiért imádkoztunk. Azért, mert az Igében kijelentett, Lélek által megismert, hittel érzékelhető és megragadható valóságokról esett szó. Mindezek jelenvaló és eljövendő életünk nem változó, időtálló, sőt örökkévaló részei, melyekért maga Isten kezeskedik, akiben nincs változás.
Az életem során megismert, sok szilárdnak tűnő, látható személy, és számos hozzájuk kapcsolódó dolog nemcsak számos változáson esett át, hanem el is tűnt nyomtalanul. Ám a megtérésem óta Istentől kapott láthatatlan ígéretek: hogy nem hagy el; hogy Ő lesz családunk mindenre elég öröksége; hogy bátran elindulhatok a lelkipásztori szolgálatban, mert áldásával és oltalmával fog kísérni; és sorolhatnám tovább, mind igaznak bizonyult.
Mi okom lenne ezek után, hogy kételkedjem Istennek a még ezután reám váró, ma még láthatatlan, örök ajándékaiban?!
„Mit Ő ígért mind beváltja / Az Úr, a nagy Király”. (HH 169)

Győri Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?