2023. március 18., szombat

DÉLELŐTT | 
Ha jön a nehéz idő

Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: Jn 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

Úgy gondolom, hogy sem az én országomban, sem ott, ahol ezeket a sorokat testvéreim olvassák, nem összpontosítunk az ehhez hasonló igékre. Azért nem, mert országainkban most nincs keresztyénüldözés a szó szoros értelmében. Ez a tény aztán rengeteg gondot is hoz magával, ami tükröződik személyes kapcsolatunkban az Úr Jézussal, a gyülekezet életében, de főleg a misszió eredményeiben, vagy inkább eredménytelenségében.
De milyen volna Isten igéje, hogyha nem hozna megoldást minden kor, minden ország kihívására? Csodálatos olvasni vagy hírt szerezni arról a növekedésről és keresztyén misszióról, ami olyan országokban zajlik, ahol a keresztyénség csak kis töredéke az ország vallásainak. Aki itt elindul a keresztyén „pályán”, annak számolnia kell azzal, hogy a családja rögtön kitagadja, elveszíti a tetőt a feje fölül, elveszíti a munkáját, börtönbe zárják, üldözi az állami hatóság, elveszíti gyermekeit, házastársát. És mégis ilyen országokból jönnek a hírek, hogy ezek a testvérek nem tagadják meg Krisztust, akkor sem, ha ez az életükbe kerül.
Szeretnéd újraértékelni hívő életedet? Krisztus még mindig az életed királya?

Pálkovács István

DÉLUTÁN | 

„Hirdesd nekik igéimet”

Igehely: Ez 3:4-14; Kulcsige: Ez 3:4 „Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!”

Az emberek, sőt az egész emberiség eltévedett. A legnagyobb gond az, hogy nem ismerik, vagy tagadják Teremtőjüket, a többi az mind ennek az elsőnek a következménye. Ez a dolog súlyosabb, mint ahogy ez első látásra kinéz. Az igazi ok, hogy nincs, kitől ismeretet szerezniük a Teremtőről úgy, hogy az ne félrevezető legyen. A mai fiatalok elődjeinek több generációja nem ismerte a Teremtőt és a Megváltót!
Itt kellene nekünk egy kicsit megállnunk, és komolyan gondolkodnunk azon, hogy igazán csak a gyülekezet igehirdetőjének a dolga az evangélium hirdetése, vagy mindenkié, aki a Megváltót és a Teremtőt ismeri? Persze, mi nem tudunk úgy beszélni Istenről, mint a gyülekezet igehirdetője, de szomszédaink, rokonaink ránk vannak bízva, helyettünk a lelkipásztor nem tudja megtenni. „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” (Róm 10:14). A mi dolgunk, hogy a körülöttünk lévők halljanak Istenről, a hatalmáról, tervéről az emberekkel, és Jézus Krisztusról!
Ha a Megváltóval élsz, akkor a szíved telve van a szeretetével, amelyről mindenkinek akarsz beszélni.

Pálkovács István

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.