2023. május 29., hétfő

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek erejének forrása

Igehely: ApCsel 4:5-14; Kulcsige: ApCsel 4:12 „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Az előírt igeszakasz előzménye az, hogy Péter meggyógyítja a templomkapuban kéregető sánta embert a jól ismert szavakkal: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj, fel és járj!” Ez a történet világossá teszi a Szentlélek gyógyító erejét, ami felszabadítja a sántát úgy a járásra (testi szabadulás), mint arra, hogy bemenjen a jeruzsálemi templomba, és imádkozzon (lelki szabadulás).
A gyógyítás következményeként Pétert, Jánost és a meggyógyult embert a nagytanács elé vitték. A fő kérdés az, hogy kinek az ereje végezte a gyógyítást? Péter válasza és magaviselete rámutat arra, hogy a Szentlélek erejének forrása nem más, mint a megfeszített és feltámadt Krisztus. Péter érvelése ellen a nagytanács nem tud, mit mondani, főleg a meggyógyult ember jelenlétében. De különösképpen meglepi őket Péter bátorsága, ami Lukács szerint Jézus Krisztus ígéretéből fakad: „Egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről” (Lk 21:12–19).
Vajon napjainkban hol és mikor kellene ezekre az ígéretekre támaszkodni, és a Szentlélek erejével tettekben és beszédben terjeszteni a krisztusi szabadság jó hírét?

Dr. Biró Zoltán

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek szolgálatra rendel

Igehely: ApCsel 13:1-12; Kulcsige: ApCsel 13:2 „Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”

Igeszakaszunkban látjuk, hogy a hangsúly kezd áttolódni Jeruzsálemből, ahol az üldözés miatt a gyülekezet kissé megtorpant, Antiókhiába, ahol a keresztyén közösség a helyi szabadságjogoknak köszönhetően egy aktív misszióközponttá vált. Péter főszerepét a 13. rész után Pál apostol veszi át. Ahogy a jeruzsálemi gyülekezet fejlődésében és Péter szolgálatában a Szentlélek aktív szerepet játszott, ugyanúgy az antiókhiai gyülekezet is a Lélek vezetése által nevezi ki Barnabást és Pált utazó missziómunkásoknak. Ugyanaz a Lélek, aki vezette a gyülekezetet Jeruzsálemben, vezeti a közösséget Antiókhiában is.
Jóllehet Barnabás és Pál a Szentlélektől lettek elküldve, de nem önálló vagy független munkásokként jelennek meg, hanem mint egy gyülekezet képviselői (3.v.). Ez rámutat arra, hogy a Szentlélek megbízása mindig egy imádkozó közösségen keresztül jön létre, még akkor is, ha bizonyos egyéneknek egyértelműen vannak lelki ajándékaik.
Ebben a pünkösdi időszakban vajon készek vagyunk-e arra, hogy ajándékainkkal szolgáljunk, nem feltétlenül úgy, ahogy mi elgondoltuk, hanem amilyen munkára a Szentlélek kirendelt?

Dr. Biró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
17 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”

Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.

Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.