2023. június 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A halandónak halhatatlanságba kell öltözni

Igehely: 1Kor 15:50-58; Kulcsige: 1Kor 15:53 „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.”

A korinthusi gyülekezet különféle téveszmék igézete alatt állt. Egyike ezeknek az volt, hogy Isten országa már a földön is megvalósítható, ha tudjuk az örök élet titkát. Szakaszunkban, a feltámadás gondolatát felhasználva, Pál apostol rámutat, hogy nem a föld, hanem a menny lesz a tökéletesség helye. A titok nem az, hogy hogyan valósíthatjuk meg az örök életet a földön, hanem hogy a földön nincs tökéletesség. Minden, ami földi, meg van fertőzve a bűntől. A földi test (még a hívő emberé is) magában hordozza a romlandóságot, erőtlenséget, érzékiséget, gyalázatot (15:42–48). Ezért van az, hogy a keresztyén ember élete során folyamatosan küzd a kísértéssel, legyen az szenvedélybetegség, anyagiasság, irigység vagy pletykálkodás. Földi életünk nem tökéletes, mert ebben a testben nem is lehet tökéletes. Ezért Pál két következtetést von le: (1.) Az örökkévalóság azért lesz tökéletes, mert semmi földi nem megy oda be; és (2.) az egyetlen dolog, ami mégis bejut a mennybe, az Úrért való fáradozásunk jutalma (58.v.).
Imádkozzunk azért, hogy semmilyen földi dolog ne kössön a halandósághoz, és hogy ne fáradjunk bele az Úr munkájába!

Dr. Biró Zoltán

DÉLUTÁN | 

A törvény leleplezi a bűnt

Igehely: Róm 7:7-13; Kulcsige: Róm 7:7 »Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”«

A mai igeszakasz megértéséhez elengedhetetlen megérteni a 6. rész fő üzenetét: „A bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek” (14.v.). A kegyelem alatt élni azt jelenti, hogy Isten jóságát és szeretetét semmilyen módon nem tudjuk kiérdemelni, és ez alázatra, hálára és szolgálatra ösztönöz.
Pál a 7. részben azt írja le, hogy milyen katasztrofális következménye lenne, ha a kegyelem mellett a törvénynek is meg akarnánk felelni. Mi is beleeshetünk ebbe a csapdába. Például néhány éve úgy döntöttem, hogy feladom a tévénézést, és még ma is emlékszem arra, hogy milyen büszke voltam, amikor ismerőseim megnéztek valamit, és én nem tettem. Egyfajta lelki gőgöt éreztem, és ez azért volt, mert amikor a törvény alatt élünk, akkor könnyen ítéletet mondunk mások felett, és leírjuk őket.
A kegyelem alatt élni szabadságot ad arra, hogy szeressük embertársunkat feltétel nélkül, ahogy Krisztus szeretett minket, de ha visszamegyünk a törvény uralma alá, akkor erőt adunk a bűnnek, ami a törvény (ítélkezés) által megöli a szeretetteljes emberi kapcsolatokat.
Imádkozzunk, hogy mindenkor a kegyelem, és ne a törvény hatalma alatt éljünk!

Dr. Biró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).