2023. július 28., péntek

DÉLELŐTT | 
A vak Bartimeus

Igehely: Mk 10:46-52; Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”

Kétféle nyomorúsága volt Bartimeusnak: vak és ebből kifolyólag koldus is. A Mester mégis észreveszi és meggyógyítja.
Lehet azt hiszed, hogy Krisztus elfelejtkezett rólad, mert ..., és sorolhatnád a valós vagy vélt érveid. De tarts ki, és csak figyelj, hisz előbb - utóbb észre fogod venni, hogy a Mester neked is akar segíteni. A koldus megértett egy igazságot: „Jézus itt van”! (47. v.) Cselekszik és kiált, nem érdekli, hogy mások megvetik, lehurrogják. Ő kiált, mert tudja, KI van ott. Lehet, hogy egy vagyunk a tömegből, nem látunk kiutat a sötétségből, lerobbantak vagyunk, szegények, betegek, vagy éppen jól megy sorunk, csak a tömegben elrejtőzünk. Lehetnek bármilyenek is a körülményeink, de ha megértettük, hogy kicsoda Jézus és hogy itt van, akkor bátran „kiálthatunk”. Bartimeus nem látta, hogy mi történik, csak hitt abban, hogy Jézus észrevette őt a tömegben. Vajon miért állt meg Krisztus? Mert nem a koldust, beteget, hanem a megmenthetőt látja benne. Bartimeus először hitt, aztán látott. Testvérek, mi gyakran fordítva akarjuk, először látni akarunk, aztán hinni. Aki elsősorban a tapasztalatot hajhássza a bizalom helyett, félő, hogy elsíklik. Előbb a hit, aztán a látás.

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Pál fogsága

Igehely: ApCsel 24:22-26; Kulcsige: ApCsel 24:23 „Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.”

Pál fogsága nem mondható hagyományosnak. A 23. vers bemutatja, hogy Pál egyfajta mai házi őrizetnek megfelelő helyzetben töltötte a fogva tartását. Minden esetre, mivel szabadsága korlátozott volt, nem tudott teljes mértékben szolgálni a jeruzsálemi közösségnek, de annál inkább tudott Félixnek.
Azt figyelhetjük meg Pál életében, hogy a szolgálat nem függ az ember fizikai helyzetétől (szabadon vagy fogságban), hanem inkább attól, hogy lelkileg mennyire vagyok szabad a szolgálatra. Testileg lehetünk olyan szabadok, mint a madár, és ha olyan sok pénzünk is van, hogy az egész világot beutazhatjuk; de ha nincs lelki szabadságunk, akkor szolgálni sem tudunk. Amikor a bűnök, szenvedélyek fogva tartanak, a szolgálatunk, a bizonyságtételünk fogja megszenvedni a károkat, mert elvész belőle az erő. Pál apostol lehet számunkra a példa arra, hogy lehet igazi szabadságunk a testi fogság ellenére.
Tegyük ma le azokat a terheket, szenvedélyeket vagy bűnöket, amelyek fogva tartanak, és elveszik a szolgálatunk erejét. Jézus meg akar most újítani téged. Te készen állsz rá?

Ferkő Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.