2023. július 15., szombat

DÉLELŐTT | 
Egy sorvadt kezű ember

Igehely: Mk 3:1-8; Kulcsige: Mk 3:5b „Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”

Jézus ismét megjelent a zsinagógában, csakhogy ezúttal ellenséges tekintetek követték minden mozdulatát. Ezek az emberek érzéketlenek voltak Jézus könyörületességét látva, nem örültek a természetfeletti gyógyításoknak sem, mert úgy vélték, hogy Jézus megszegi a szombatot. Vajon meghátrál Jézus, amikor egyesek hibát keresnek benne, hogy vádat emelhessenek ellene?
„Állj ki középre!” (3:3b) – hangzott az utasítás egy sorvadt kezű embernek, hogy mindenki jól láthassa. Nem titokban cselekedett, hogy fel ne kavarja a kedélyeket, hanem kész volt leleplezni ellenségei keményszívűségét. „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani” (3:4a)? Csend volt, hiszen ők már döntöttek arról, hogy szombaton mit tegyenek (lásd a 6. v.).
„Nyújtsd ki a kezedet! Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze” (3:5b). Jézus is választott. Választotta, hogy jót tegyen, választotta, hogy életet mentsen, választotta, hogy az ellenségeskedésben sem hátrál meg. Neked is választanod kell, hogy mit teszel, amikor nehézségekbe ütközöl, amikor mások kifogásolnak, és gonosz terveket szőnek ellened. Válaszd a könyörületességet, válaszd a jót, válaszd az életet!

Deák Zsolt

DÉLUTÁN | 

A hegyen épített város

Igehely: Mik 4:1-5; Kulcsige: Mik 4:1 „Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek.”

Mikeás idejében igen lehangoló volt a helyzet: közel állt Izráel bukása, Júda bukása pedig csak kevésen múlott. Amikor ennyire rossz a kilátás, meg kell tanulni felnézni Istenre, és megérteni, hogy mit fog munkálni a jövőben.
„Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni” (Mik 4:1). Az utolsó napok alkotják az Úr Jézus első eljövetele és visszajövetele közötti időszakot. Ezt a korszakot főleg a gyülekezet győzelme jellemzi, amikor az evangélium üzenete bejárja az egész földet, sokak üdvösségére és az Atya dicsőségére. Viszont az Úr nem fog megfeledkezni Izráel népéről sem. Ismét összegyűjti, és meg fogja áldani őket. A népek többé nem harcra fognak özönleni az Úr hegyére, hanem azért, hogy megtanulják az Úr útját, mert: „Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből” (Mik 4:2b).
Mi is jöhetünk a hegyen épített városhoz, Isten élő Templomához, és ma is elmondhatjuk Mikeással együtt: „Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké” (Mik 4:5).

Deák Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.