2023. február 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ő sem ítél el

Igehely: Jn 8:1-11; Kulcsige: Jn 8:11 „Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

A tömeg meg akarta kövezni a házasságtörő asszonyt. De mit mond Jézus? Ha azt mondja, ne kövezzék meg, akkor őt vádolják a mózesi törvény megsértésével. Akkor őt kell megkövezni.
Mit mond Jézus? Hiszen tisztán látja a szívek indulatait, látja a titkos és nyilvános bűnt, sőt a bűnre való hajlamot is. Látta a vádolók bűneit, képmutató életüket. Mindazt, amit eltitkoltak, és másokat elítélő szigorral lepleztek. Soha senki nem látta még olyan tisztán a bűn következményét, mint a mi Urunk. És mégsem ragadott köveket, nem kiabálta, hogy mások okulásáért hajtsák végre az ítéletet. Egyetlen mondattal lefegyverezte a vádlókat: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!” Vagyis bűnös nem ítélhet el más bűnös embert. Nincs hozzá sem jogalapja, sem megfelelő látása. És a lelkiismerettől vádoltatva távoztak az asszony vádlói. De mit mond Jézus e felháborító bűnre? Két fontos válasza van: (1) „Én sem ítéllek el téged…” – ezzel feloldozta a bűnöst, kegyelmet adva neki; (2) „menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” – azaz a neked adott kegyelem alatt változzon meg az életed! Ez életed egyetlen lehetősége!
Mi hogyan viszonyulunk egy főbenjáró bűnt elkövető testvérünkhöz?

Lukács Tamás

DÉLUTÁN | 

Adomány, nem ragadomány

Igehely: 2Kor 9:5 „Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány.”

Mennyire szükséges a tapintat az adakozás lebonyolításánál! Pál rendkívüli érzékkel kezeli a korinthusi helyzetet. Ott már előfordultak bizalmatlankodó megnyilvánulások. Amikor a filippiek felbuzdulnak a Pál iránti törődésre, az adományt Epafroditosz által küldik el az apostolnak. Pál visszaigazolja: „Átvettem mindent” (Fil 4:18), azaz Epafroditosz megbízható volt: minden megérkezett, semmit sem vett el belőle magának.
Krisztus gyülekezetének tagjai az anyagiak terén is megbízhatóak, tiszták. Ha pénzt, vagyontárgyakat kezelnek, és ha senki sem látja, kezük akkor is tiszta marad, mert szívükben Krisztus él. Pál tisztaságához sem fért kétség: „óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt, mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2Kor 8:20).
A gyülekezet adománygyűjtését sem kísérheti félreértés. Ma a sajtó igyekszik mindent negatív fényben feltüntetni. Nekünk, hívőknek, felelősségünk van, mert úgy tűnik, kevés, ha tisztességes a kéz, annak is kell látszania.
Nem vagyunk-e félreérthetőek adakozásunk terén? Tiszta kézzel és tiszta szívvel járunk el az emberek előtt, ahogy az Úr rendeli?

Lukács Tamás

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.