2023. február 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Atyám dicsőít meg engem

Igehely: Jn 8:52-59; Kulcsige: Jn 8:54 „Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.”

„Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.” Egy személynek a lelkülete könnyen megérezhető, amint elkezdünk vele beszélgetni. Vajon, amikor velünk beszélgetnek, akkor rajtunk kinek a dicsőségét vélik felfedezni az emberek? Talán azt látják, hogy saját magunk dicsőségét keressük? Vagy azt, hogy számunkra Isten dicsősége a legfontosabb? Isten Igéje arra tanít ma bennünket, hogy ne magunkat dicsőítsük. Ha az Úr tálentumot adott nekünk, használjuk azt alázatosan, úgy, hogy ne magunkat emeljük ki, és ne mi legyünk a középpontban. Veszélyes terület ez, ahol könnyen kísértésbe eshet az ember. Jusson eszünkbe Jézus beszéde az írástudók és a farizeusok ellen, amikor azt mondja: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Mt 23:12).
Alázkodjunk meg az Úr előtt, és engedjük, hogy Ő emeljen, magasztaljon fel, és ne feledjük, hogy az életünk az Urat kell, hogy dicsőítse.

Szűcs Dániel

DÉLUTÁN | 

Mi éltet?

Igehely: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”

Az Isten igéje tökéletes tükör. Felfedi legrejtettebb hibáinkat is. „Mert az Istennek beszéde élő és ható és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12).
Miért nem lehet őszinte az elbizakodott ember? Mert, ha őszinték vagyunk, be kell látnunk azt, hogy rá vagyunk utalva Isten segítségére, és nem bízhatunk önmagunkban.
Vagy önbizalmunk, vagy pedig az Istenbe vetett bizalmunk éltet. „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Zsolt 125:1).
Valljuk be, hogy sokszor kihagyjuk Istent döntéseinkből, azt gondolva, hogy képesek vagyunk magunktól is megoldani különböző problémáinkat. Imádkozzunk, hogy tudjunk őszintén, hit által Istenre hagyatkozva élni, mentesen az elbizakodottság bűnétől.
Az igaz ember a hite által él. Mi éltet téged? Önbizalmad, vagy őszinte, Istenbe vetett hited?

Erdő Endre

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.