Igehely: 5Móz 27:9-10; Kulcsige: 5Móz 27:9 „Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe.”
„Én még mit sem tudtam rólad, Te már akkor szerettél ...” (DN4 – 47) Kitől ered megváltásunk műve? Ki a hit szerzője és beteljesítője? Rá kell döbbennünk, hogy Krisztus nélkül mi nem élhetünk, semmik vagyunk, semmit sem mondhatunk és semmit sem tudunk cselekedni. (Jn 15:5)
Hallgassuk hát inkább az Ő szavát, bár néha nehezünkre esik csendben lenni. Áldott csendben kell lennünk, mert a csend nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is tudunk hallani valamit. A hallgatás pedig nem mindig jelent beleegyezést. Ma arra hív az Ige, hogy fogadjuk el az Úr kegyelmes szavát, értsünk egyet vele, és lássuk be érdemtelenségünket. Azután dicsőítsük Őt, szeretetből, szolgálattal, mert alkalmassá tett minket. A hívő lélek egyik legszebb kincse a szép hálaadás azért, amit velünk tett az Úr. Ne múljon el a napunk bizonyságtétel nélkül. Mondjuk el, mit jelent számunkra:,,Már Jézusé vagyok…” Ő feladatot bízott ránk, és számonkér bennünket, mert gyermekeivé fogadott és szolgái is lettünk.
Van, amit nehezen fogadunk az Úrtól? Miért nehézkes néha a bizonyságtételünk?
Huli Sándor
Engedetlen élet
Igehely: Hagg 2:10-19; Kulcsige: Hagg 2:15 „Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az Úr templomában!”
„Kezed, ha megérint, már elég, csak szólj egy szót, Uram!” (HH 412) Nem nagyon szeretünk segítséget kérni, mert akkor be kell vallanunk, hogy nem mi értünk mindenhez a legjobban. Sőt, azt is el kell hinnünk, hogy aki tanácsol, az jobban ismeri a helyzetet nálunk. Azután úgy érezzük, mégis mienk a döntés, mert a jó tanács nem kötelez semmire. Persze fordított esetben rögtön tudjuk a választ: „én megmondtam, de te nem hallgattál rám.” Vajon az Úrtól hányszor halljuk ezt? Néha úgy gondoljuk, hogy Tőle is csak tanácsra van szükségünk, és elfeledkezünk parancsáról. Más szóval, engedetlen az életünk, de azért a segítségét igényeljük. Pedig Isten gyermekeiként legjobban nekünk kell megadnunk az Úrnak járó tiszteletet, szeretetet, engedelmességet és imádatot. Mindezt azzal a lelkülettel, hogy „szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!” Számomra ez nem csupán ajánlás, hanem parancs, ami feltétel nélküli engedelmességet kíván. Az Úr azonban tovább akar vezetni a gyermeki engedelmességhez, amely így szól: „Atyám, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Milyen az engedelmességünk?
Huli Sándor
Új hozzászólás