2023. április 25., kedd

DÉLELŐTT | 
Krisztus engedelmeskedett mindhalálig

Igehely: Fil 2:5-11; Kulcsige: Fil 2:8 „Megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

Pál apostol követendő példaként mutatja be az Úr Jézust, aki a menny dicsőségéből jött el a földre, hogy bemutassa az igazi engedelmességet nekünk, eltévedt, de általa megváltott embereknek. Az evangéliumokat olvasva sok helyen utalást találunk az Ő engedelmességére. Olvashatjuk, hogy már 12 éves korában engedelmes volt szüleinek és Mennyei Atyjának egyaránt. Engedelmes volt a bemerítésben, sőt Jánost is engedelmességre biztatta. Nem ellenkezett. Ha a Lélek a megkísértés pusztájába vitte, ott is engedelmes volt. Tanítványaival együtt munkálkodva sokszor utalt az Atya iránti engedelmességére, ami meghatározta beszédét és cselekedeteit. Végső soron, küldetésének bevégzése előtt magára maradottan, gyötrődve kimondta: „Ne úgy legyen, Atyám, amint én akarom, hanem amint Te!” Ő „engedelmes volt halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”
Mindezeket szívedben forgatva, vizsgáld meg, követed-e az Ő példáját?!

Elekes József

DÉLUTÁN | 

Nagy fordulat Jákób életében

Igehely: 1Móz 32:23-31 (1Móz 32:22-30); Kulcsige: 1Móz 32:27 „Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.”

Jákób életében is felszínre jött az emberi természet, pedig Isten kiválasztott embere volt. Már otthonában (Ézsauval), majd az idegenben (Lábánnál) is kiderült a cseles-csaló természete. Most a hazatérés öröme, és a testvérével való találkozás gondolata vegyes érzéseket táplált benne. Egyfelől mentegetőzve gondolhatott a történtekre, másfelől ott lehetett benne az önvád. Ebben az állapotában keresi meg az Úr és kezdődik a szótlan, hajnalig tartó nehéz tusa. Az isteni érintésre Jákób megadja magát, és Aki Őt legyőzte, abba kapaszkodik, mert érzi, tudja, hogy Nála van az áldás, amire neki oly nagy szüksége van. Bármennyire is szerette volna azt megnyerni, előbb ki kellett mondania saját nevét, aminek nagy jelentősége volt: Jákób, vagyis csaló. Ezután jött a nagy fordulat: új nevet kap, új nap virrad rá és új jövő felé néz, mert küzdött és győzött, megadva magát az Úrnak.
Volt-e már ilyen magányos tusád és győzelmed?

Elekes József

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.