Igehely: Róm 12:6-8; Kulcsige: Róm 12:6 „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon.”
Engedetlenségében az ember nemcsak Teremtőjéhez lett hűtlen. Istennek a teremtésben látható örök hatalmát megtagadta, elméjére sötétség borult, szembefordult testvérével is, meggyűlölve azt. „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget?” – kérdezi Malakiás próféta.
Mi is kívántunk, és ha nem kaptuk meg, irigykedtünk és öltünk, mégsem kaptuk meg. És ha megkaptuk, milyen gyümölcsöt termett az akkor nekünk? Bizony, most szégyenkezünk miatta, mert annak vége a halál lett volna! Hála azért, mert Isten a rendelt időben világosságot gyújtott a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ha kegyelmet kaptunk, új teremtések vagyunk: a régiek elmúltak, új jött létre.
Ha kegyelmet kaptunk, ajándékot is; ha igazságot nyertünk, szolgáljunk is vele, és hirdessük: „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született.” Aki szereti Krisztust, az átment a halálból az életbe, és szereti a testvérét is. Nekünk pedig fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.
Tóth Miklós
Az egység követendő példája
Igehely: ApCsel 4:32-35; 5:12-16; Kulcsige: ApCsel 4:32 „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt.”
A Szentlélek kitöltése előtt Isten népét többféle – egységet jelző módon – találjuk leírva: nemzet, királyság, ház, család, nyáj, gyülekezet, szőlőskert, épület. De csak miután a Szentlélek berobbant a világba, kezdi el a Biblia Isten gyermekeit egyedi és új módon egy testnek nevezni. Tételes parancsolatokból álló törvényt tett érvénytelenné, elválasztó falakat bontott le, megölte az ellenségeskedést, megbékéltetett távoliakat és elkülönítetteket, szerezve ezzel egy olyan népet, amilyet a világ még nem látott, és az emberek sohasem tapasztaltak. Népét új néppé teremtette, amelynek legfőbb jellemzője az egység.
Ebben az egységben működtek a különböző szolgálatok, nyilvánultak meg a különböző isteni erők, birtokoltak különböző kegyelmi ajándékokat. A tanító a bölcsesség igéjét szólta, a buzdító gyámolított, az adakozó jókedvvel és szerénységgel szolgált a szűkölködőnek, a gyógyító hatalommal gyógyított. És magasztalta őket a nép.
Új az ember, különbségek maradnak, de a Lélek ugyanaz. Úgy az egységet, mint a különbözőségeket egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét ajándékát, amint akarja, hogy mindenki használjon vele. Öltsük fel mi is az új embert!
Tóth Miklós
Új hozzászólás