Igehely: ApCsel 3:1-11; Kulcsige: ApCsel 3:6 „Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Péter és János együtt mentek fel a templomba. Sok minden elválaszthatta volna őket egymástól, de a Szentlélek összekötötte őket. Egy mély lelki rokonság, az Isten akaratának a cselekvése tartotta össze őket. Isten családjában, gyülekezetében a különböző vérmérsékletű, korú, ajándékú emberek egységben szolgálhatnak az Úrnak.
Nem mulasztották el az imádkozás óráját. Igyekeztek a megfelelő időben ott lenni. A zsidó időszámítás reggel hat órától számította az órákat, így a kilenc óra délután három órát jelent. (Jézus kereszthalálakor is hat órától kilenc óráig volt a sötétség, vagyis déltől délután három óráig.)
De nemcsak imádkozni voltak készek, hanem szolgálni is. Mert nem elég csendesen, illendően, alig észrevehetően imádkozni, szolgálni is kell! Ne engedjük, hogy annyira belefeledkezzünk bibliatanulmányainkba vagy imádkozásainkba, hogy ne vegyük észre a szolgálati lehetőségeket! Szolgáljunk az imaházban is, de a kapun kívül is! Imádkozásra való sietésükben Péter és János nem feledkeztek meg arról, hogy Jézus nevében szolgáljanak mások felé.
Nézz mireánk! – bíztatták. De az ellenséges, rosszindulatú, kételkedő vezetőknek azt mondták: Mit néztek mireánk? (12. v.) Irányítsuk tekintetünket Krisztusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére! Ne keressük e világ tetszését és elismerését, hanem a Krisztusét! Tekintetünk ne kalandozzon el rossz irányba. „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!” (Péld 4:25)
Sokan elmondhatják, hogy aranyuk-ezüstjük nincs, de kevesen tudnak szolgálni Jézus Krisztus nevében azzal, amijük van. Péter és János nem tartották meg maguknak azt, amivel rendelkeztek, hanem megosztották azt. Talán korlátoltak vagyunk, amikor eszközeinket, lehetőségeinket, képességeinket nézzük, de gondoljunk arra, hogy Dávid parittyája, a sareptai özvegy kicsiny lisztecskéje, vagy Ehúd sutasága csodákra képes, ha Isten kezébe kerül!
A sánta nemcsak testileg gyógyult meg: „Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent” (8. v.). Vállalta a nyilvánosságot és a tanúskodást Jézusról, amikor a két tanítvánnyal tartott (11. v., 4:14). Koldus volt, de gazdag lett. Sánta volt, de meggyógyult. Ne maradjunk némák, ha Jézus meggyógyított!
Borzási István
Valljuk meg, hogy sokszor kételkedünk abban, hogy Isten ma is a csodák Istene! - Zsolt 77:11-15
Megszentelődés Isten félelmében – 2Kor 6:14-7:1; 13:5-10 (2Kor 13:9b)
Mentsd meg a te életed!
Igehely: 1Móz 19:12-23; Kulcsige: 1Móz 19:17 „Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz!”
Lót bizonyára tudta, hogy Sodoma férfiai nagyon gonoszak voltak az Úr előtt, de talán azzal indokolta döntését, hogy ő úgysem lesz olyan, mint ők? Talán azzal vigasztalta magát, hogy ahogy Ábrahám mellett szolgált Istennek fenn a hegyen, ugyanúgy szolgálhat Istennek Sodomában is a völgyben? Hogy a sodomai gonosz emberek nem lehetnek hatással reá? Vagy azt gondolta, misszionáriusnak éppen oda akarja küldeni őt az Úr, hogy példamutató élete által azok megváltozzanak? Ezek mind hiú remények voltak, ha voltak. Igaz, Isten Sodomában sem feledkezett meg róla, utána ment, megkereste, hogy onnan kiszabadítsa. Az újszövetség „az igaz Lótról” beszél, „aki az istentelenek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt” (2Pt 2:7-8), és „azok között lakva, gonosz cselekedeteiket látva és hallva, napról-napra gyötörte az ő igaz lelkét.” De Lót mégis a csődbejutott hívő ember képe marad.
Az angyalok megérkezésekor Lót a város kapujában ült, ami előkelő voltára utal. Az ottani férfiak azzal hetvenkedtek, hogy Lót egy idegen, ezért ő nem szabhat törvényt nekik! Mindez arra utal, hogy Lót a város egyik elöljárója, vezetője volt. Ez nem feltétlenül rossz dolog: Isten gyermekének ott van a helye a közéletben, meg kell ragadnia minden szolgálati lehetőséget, ahol embertársa javát munkálhatja. „Ti vagytok a föld sója!” „Ti vagytok a világ világossága!” (Mt 5:13-14). A só ízt, jó zamatot ad az ételnek, élvezhetővé teszi azt, és konzervál, megvéd a romlástól és bomlástól. A világosság önmagát feláldozva szolgál. De Lót esetében arról van szó, hogy nem áradt belőle a fény. Nem az volt a baj, hogy ott ült Sodoma kapujában, hanem az, hogy hiába ült ott! Ilyesmiről mondta az Úr Jézus, hogy ha a só megízetlenül, nem jó semmire, csak arra, hogy kidobják, és az emberek eltapossák!
Ezeknek szól a felhívás: Mentsd meg a te életedet! (Mert Isten megtette, amit megtehetett, most neked kell tenni valamit.) Hátra ne tekints! (Mint Lót felesége.) Meg ne állj a környéken! (Mert útközben is el lehet veszni.) A hegyre (Golgotára) menekülj, hogy el ne vessz!
Borzási István
