Igehely: 1Móz 49:8-12; Kulcsige: 1Móz 49:10 „Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.”
Ahogy Jákób megáldja fiait, akikből Izráel tizenkét nemzetsége lesz, kiemelkedő áldást kap Júda. Siló az a helység, ahol a szent sátort elhelyezték Józsué idejében, a honfoglaláskor, és ott volt egészen a Sámuel próféta idejéig. De Siló lehet személyre utaló név: „sok zsidó és keresztyén ember a Messiásra való utalást lát benne” (Bibliai nevek és fogalmak 217. o.). Csodálatosan beteljesedett azonban a Jákób áldás-próféciája a Dávid trónrakerülésével a Júda törzséből, ahogy Isten királyi jogart adott neki és leszármazottainak. A Megváltó a Júda törzséből származik, hiszen reá vonatkozik: „míg eljön Siló.” Földi szolgálata, szenvedése, halála és feltámadása után, ahogy Isten megdicsőítette Őt, beteljesedett: „akinek engednek a népek”, akik megtérnek és követik Őt minden népből és nemzetből. Mint királyi papság és szent nép, szolgálhatunk Krisztusnak személyesen az Ő népe között. Ő a Gyülekezet feje, és dicsőségre vezeti népét. Az áldás-prófécia azonban kiterjedhet az Úr második eljövetelére is: „eljön Siló, akinek engednek a népek”, hiszen Ő a királyok Királya és uraknak Ura, „győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere” (Jel 5:5).
Tőtős János
Megmaradva Isten szeretetében
Igehely: Júd 20-23; Kulcsige: Júd 21 „Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.”
Isten szeretete mentett meg bennünket a kárhozat felé rohanó világból, és ugyanez a szeretet tart meg most bennünket. Azonban nekünk az a feladatunk, hogy maradjunk meg Isten szeretetében, ahogy a felszólítás hangzik: „tarsátok meg magatokat Isten szeretetében”, ahogy Megváltónk is mondja: „maradjatok meg az én szeretetetemben” (Jn 15:9). A megmaradás két eszközzel érhető el. 1.) „épülvén szentséges hitetekben”. Az Ige által és a testvéri közösség által épülhetünk hitünkben. 2.) „imádkozván a Szentlélek által”. A Lélek segítségünkre siet gyengeségeinkben, mert esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm 8:26). Isten szeretetében való megmaradásunk fontos meghatározója az Úr érkezésének méltó várása is: „várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését az örök életre” (21. v.). Ez nem egy passzív várakozás, hanem szorgos munka a lélekmentésben. Az Úr adja a vezetését, hogy könyörülettel mentsük meg embertársainkat az eljövendő harag következményeitől, vagy épp sietséggel, mintha már elérné őket a pokol lángja, „kiragadva őket a tűzből”.
Mikor volt az utóbbi alkalom, amikor szóltál valakinek Isten szeretetéről?
Tőtős János