2022. május 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Lelkesítő reménység

Igehely: 1Kor 9:24-27; Kulcsige: 1Kor 9:25 „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”

Ha elfogadtad Jézust, és tagja lettél a gyülekezetnek, az csak a kezdet, még nem a célba érkezés. A cél, amelyet Pál másoknak megmutatott, a maga számára is kötelező érvénnyel bírt. Nem lépett ki azok sorából, akik Jézusnál szabadulást keresnek. Úgy élt, mint a korinthusiak mintaképe. Munkáját, életét a sportolóhoz hasonlítja, aki a versenypályán teljes erővel fut a cél felé. Ebben a hasonlatban Pál elénk adja a keresztyén élet szabályát, amelyet mindenkinek meg kell tartania. A versenyfutók közül egy veszi el a jutalmat. De ahhoz edzenie kell, készülnie a futásra, kitartania és önmegtagadó életet élnie, ha győzni akar. Jézus a követőitől önmaguk legyőzését kéri, kitartást, haladást, a remény megtartását, meghátrálás nélkül. Ebben hasonlít Krisztus megváltott gyermeke egy sportolóhoz. De a keresztyén életben nemcsak az első kap jutalmat, hanem a célba érő hívők mind. És nem mulandót, hanem örök hervadhatatlant, dicsőségeset. Vágyod-e ezt a jutalmat Krisztustól?

Isten gyermekei számára biztos a cél, biztos a jutalom. Mit kell addig tenned? Kitartani, küzdeni, alázatban járni, harcolni Krisztusért, másokért, és győzni!

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

Életük végéig támogatják gyermekeiket

Igehely: 1Sám 2:18-21; Kulcsige: 1Sám 2:19 „Anyja egy kis ruhát szokott készíteni, és évről évre elvitte neki, amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására.”

A gyermekek nevelése elengedhetetlenül fontos feladat. A gondozásuk, táplálásuk is. Talán természetesnek, magától értetődőnek vesszük, de vannak anyák, szülők, akiknek nem az. Nem könnyű feladat semmiképpen, és folyamatosan kell a szülőknek is a tanulniuk. Istentől kell bölcsességet kérnünk, az ige útmutatását keresnünk.

Anna az Úrnak kérte a gyermekét, hogy Isten szolgája legyen majd. Isten meghallgatta, és már kisgyermekkortól szólt Sámuelhez, és elhívta őt prófétájául. Szülei és Éli pap nevelése mellett Isten volt az, aki tanította Sámuelt. Egy idő után az édesanyja már csak évente egyszer látta, de olyankor mindig átadta a fiának azt, amit szerető gondoskodással készített neki. Anna el tudta engedni a fiát Isten számára, még ha olyan emberek közé került is, ahol sok rossz példát látott. Bizonyára háttérben tudott maradni akkor is, amikor a fia megnősült.

De, amit egy szerető szülői szív mindig tesz, amíg csak él: imádkozik a gyermekéért, bármekkora legyen, és akárhova is kerüljön. Bátorítson ma este Isten üzenete, hogy Ő meghallgatja imáinkat, megoltalmazza gyermekeinket, számon tartja életüket, és vezeti őket.

Kelemen S. Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”

Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.