Igehely: 1Kor 16:10-12; Kulcsige: 1Kor 16:10 „Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én.”
Első pillantásra úgy tűnik, hogy ami régen olyan körülményes, nehéz volt – az utazások, kapcsolatápolások –, az ma könnyedén megoldható. Már nem kell hónapokig hajózni, vagy hetekig gyalogolni. Elég egy telefonbeszélgetés, rövid üzenet, elég fellépni a közösségi oldalakra, és máris megtudjuk, hogy vannak a testvérek és a gyülekezetek.
Úgy hiszem, hogy Pál apostol ma is utazna, ápolná a kapcsolatait, hiszen égett a szíve Krisztusért, és fontos volt neki a gyülekezetek állapota. Egészen más személyesen találkozni valakivel, látni a helyzetét, mint csak telefonbeszélgetésben, képekben, kiírásokban értesülni azokról. Pálnak arra is kiterjed a figyelme, hogy a gyülekezeteket tanítsa, hogy örömmel gondoskodjanak a hozzájuk érkező, helyzetük felől érdeklődő küldöttekről, és becsüljék meg őket. Timóteus szívesen volt jobbkeze Pálnak ebben a szolgálatban. Apollósnak épp nem volt kedve ehhez a feladathoz, így nem is engedett az apostol kérésének.
Úgy látom, napjainkban nagyon hiányzik ez a típusú törődés gyülekezeteink iránt, a rendszeres látogatások, az érdeklődés testvériségünk hogyléte felől. Imádkozzunk, hogy Isten adjon változást, és meglássuk ennek a szolgálatnak a fontosságát!
Kelemen S. Sándor
Személyre szólóan nevelnek
Igehely: Péld 22:1-16; Kulcsige: Péld 22:6 „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
„Tanítsd a gyermeket!” Ez elsősorban a szülőknek szól, de a gyermekmunkásoknak is bátorítást jelent. Az Úr a szüleinkre bízta, hogy zsenge gyermekkorunktól beavassanak minket az Isten országának titkaiba. Ránk is gyermekeket bízott, hogy az Ő útjára neveljük őket egy veszélyekkel teli világban, ahol a Sátán félre akarja vezetni úgy a szülőt, mint a gyermeket, és kételkedést, ellenkezést próbál elültetni az ember szívébe.
Hogyan tudjuk a gyermeket megfelelő módon tanítani? A lelki nevelés már a gyermek születésekor, sőt már az anyaméhben kezdődik. Már ekkor imádkozunk érte. A gyermek első évei döntő jelentőségűek az alapvető igazságok megtanítására. Sok szeretetre és türelemre van szükség, gyakorlati jó példára, következetességre. Ez több gyümölcsöt terem, mint a szigorúság és a kényszer. Amit tanulnak fiatal korban, azt cselekszik majd későbbi éveikben. Ezért tanítsuk őket a jóra! Az ellentéte is igaz: a jól bejáratott rossz viselkedésmintákat nincs erejük maguktól elhagyni. Istenhez fordulásra, bűnvallásra és a Szentlélek erejére van szükségük.
Aki fiatal korában jó nevelést kapott, és akinek élete a Szentlélek uralma alá került már fiatalon, az később sokak számára lesz áldás.
Kelemen S. Sándor
Új hozzászólás